A Powerbeat ütőegyüttes koncertje után a megjelenteket Dézsi János könyvtárigazgató üdvözölte. Az intézményvezető megköszönte a városvezetőség támogatását, majd visszatekintett a múltba, és kifejtette: az első olyan alkalom, amikor a könyves szakma kivonult a szabadtérre, hogy a nyilvánosság előtt hívja fel a figyelmet az irodalomra, a könyvre és a kultúrára, 1929-ben volt Budapesten. Előbb Kosztolányi Dezső olvasott fel a hallgatóságnak, majd másnap Klebersberg Kunó miniszter nyitotta meg ünnepélyesen és hivatalosan az eseményt. Dézsi János ezt követően átadta a szót Gyula város polgármesterének, Görgényi Ernőnek.
A polgármester a település önkormányzata nevében fogalmazta meg gondolatait. Aláhúzta: Gyulán nem csupán ez az egy hét, hanem az összes többi is a könyv ünnepe. Hiszen egy olyan városban élünk, mondta, amelynek már az első polgármestere, Dobay János is könyvet nyomtatott, ahol az ország legelismertebb nyomdája és az egyik legszebb könyvtára működik, és ahol rangos írók és költők élnek, dolgoznak közöttünk.
Csukás Istvánt idézve a városvezető aláhúzta: aki olvas, szabad lesz, és megjegyezte: gyönyörű gondolat, csakhogy a mai világ állását látva lehet, inkább azt kellett volna írnia, hogy szabad lenne. Úgy vélte, napjainkban olyan valós és vélt véleményvezérek igyekeznek minden irányból befolyásolni bennünket, akik a saját kezükben szeretnék tartani a döntést arról, mi az, ami értékes, mi az, ami helyes, és mi az, ami ördögtől való.
Hogy miért van ez?, tette fel a kérdést Görgényi Ernő, s a választ is megadta rá: mert vannak, akik megtehetik, és vannak, akik ezt engedik, gazdasági érdekből, vagy politikai, ideológiai ellentétek miatt. Azt javasolta, olvassuk továbbra is azt, ami kedvünkre való, végül Csukás István szavaival élve így fogalmazott: olvassunk szabadon. Mert azt, hogy mi az igazán értékes, az idő dönti el.
Kapcsolódva Görgényi Ernő felvetéséhez Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész a listázásokról, a megbélyegzésekről, a tiltott és a támogatott irodalmi jegyzékek készítőiről, magáról a jelenségről foglalta össze ellenvéleményét. Arról, hogy ideológiai alapon könyvet égetni, kidobni és sárba tiporni bűn, szégyen és szegénységi bizonyítvány. Kijelentette: művelődéstörténeti tény, hogy amikor a kultúra szabadságfoka csökken, az irodalom, és a marginalitásban élők szerepe megnő. Az olvasónak azt tanácsolta, ne figyeljen semmiféle gazdasági és politikai sugalmazásra, hallgasson csak a saját józan eszére, higgyen a saját szemének.
– Könyvhét van, emberek, nézzenek szét, nézzék meg a könyveket, nézzék meg mindet, és válasszanak! Ne engedjék, hogy mások válasszanak Önök helyet, mert Önök fogják megvenni, és olvasni azt a könyvet! Ja!, amit majd dedikáltassanak is a szerzővel – zárta a Kossuth téri megnyitót Bíró-Balogh Tamás.