Az idei Shakespeare Fesztivál műsorában fellépő művészek már számtalan módon bizonyították, hányféleképpen lehet megközelíteni az angol reneszánsz kitűnő dalnokának alkotásait. Most egy különleges komolyzenei koncert által tehettünk látogatást a több száz évvel ezelőtti szigetországba, amikor Nicholas Clapton és Birta Gábor énekesek, valamint Balog József zongoraművész lépett a Gyulai Várszínház kamaratermének színpadára. A kontratenor hangfaj, vagyis a női hangfekvéshez hasonló férfiorgánum a XVI. századi Angliát idézte. Pláne Shakespeare-t idézve.
A koncert előtt Gedeon József színházigazgató bemutatta a művészeket. A brit énekes, Nicholas Clapton világszinten elismert kontratenor, író és zenetörténész, a londoni Királyi Zeneakadémia énekprofesszora, valamint a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia vendégtanára, aki Shakespeare hiteles interpretátoraként vált ismertté. Birta Gábor sokáig csellistaként ért el komolyzenei sikereket, majd az énekhangja által az opera és a bell canto műfajok felé fordult. A Stuttgarti Színi- és Zeneakadémián szerzett mesterdiplomát, azóta különleges hangfajának legismertebb hazai képviselőjévé vált. Balog József a budapesti zeneakadémián kitűntetéssel diplomázott zongorán, számos zenei versenyt nyert, és a világ három kontinensén, több mint húsz országában lépett már a közönség elé.
A falzettek sorát Birta Gábor kezdte, aki expresszív színészi előadásmódban a Sok hűhó semmiért komédiából idézett, majd Balog József kíséretével Farkas Ferenc Három dal az „Ahogy tetszik”-ből című összeállítását hallhatta a közönség. Nicholas Clapton a tavaly 100 éve született angol kontratenor énekesnek, Alfred Dellernek állított emléket, majd a tradicionális Greensleeves dallamain mutatta be mesteri és pallérozott hangtechnikáját a publikumnak. Kétrészes előadásuk alatt elhangzottak versek és dalok a fesztivál névadójának Hamlet, Othello, Vízkereszt, A vihar, A két veronai nemes, Szeget szeggel, VIII. henrik és A makrancos hölgy című műveiből. Szólóban és az énekesek duettjében is, hol magyarul, máskor korhű angol nyelven. Ezen kívül két zongoraszólóval is gazdagodott a hallgatóság, elhangzott Liszt-Schubert Ständchen (Cymbeline), illetve Liszt-Mendelssohn-Horowitz Szentivánéji álom-parafrázisa, amelyekben Balog József kivételes tehetségének, virtuozitásának örvendhettek a gyulaiak.
Első hallásra a közép-európai hallgatónak kissé szokatlannak tűnhetett az avatatlan fülnek jobbára csak könnyűzenéből ismert, páratlan hatású énektechnika, ám a gyulai hallgatóság nyitottságát bizonyítja, hogy szűnni nem akaró vastapssal honorálta a rendkívüli koncertet. Sokakban felmerült a kérdés, hogy a kontratenor hangfaj vajon istenadta képesség, vagy fáradhatatlan munka eredménye. Az előadásból kiderült, nyilván szükséges hozzá mindkettő.
