Gyulai Hírlap - Krasznahorkaival ünnepelték Gyulán a magyar kultúra napját

Krasznahorkai koncertezett a kamarateremben 

Elek Tibor igazgató, a Bárka főszerkesztője köszöntőjében kiemelte, a kamarateremnél adekvátabb helyszínt aligha találhattak volna Gyulán a rendezvényhez. Felidézte, Krasznahorkai László gimnazista korában itt lépett fel – az író elmondása szerint ötórás koncerteket tartottak. Hozzátette, a szerző műveiből a várszínház már 2013-ban felolvasószínházi előadást hozott létre, és a teátrum kamaratermében mutatták be 2018-ban Breier Ádám A báró hazatér című, Krasznahorkairól szóló portréfilmjét. Az igazgató egyúttal jelezte, a Gyulai Várszínház idei nyári évadát az író Sátántangó című műve alapján készült táncszínházi bemutatóval zárják augusztus 18-án. (Mint arról beszámoltunk, a koprodukciót a Kulcsár Noémi Tellabor kortárs táncszínházi társulattal hozzák létre.)

Elek Tibor azt is elmondta, a teljes életművet átfogó rendezvényük célja a 2025-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett, gyulai származású író életműve előtti tisztelgés, annak népszerűsítése és egyes részleteinek megismertetése a gyulaiakkal, a vármegye más részeiről vagy akár az ország távolabbi részeiről érkezőkkel. Hozzátette, bár a konferencia témái az egész életművet átfogják, a 15 perces előadások mindenre nem terjedhetnek ki, inkább érdekességeket villantanak fel.

Az eseményen Kónya István alpolgármester mondott beszédet a magyar kultúra napja alkalmából. Kiemelte, a gyulai önkormányzat több gyulai intézménnyel és „nagyon sok kultúrát szerető emberrel” szervezett Krasznahorkai László tiszteletére rendezvénysorozatot, amely gazdagítja a város kultúráját.

Emlékeztetett, a magyar kultúra napját 1989 óta ünneplik január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc – a kézirat tanúsága szerint – 1823-ban ezen a napon fejezte be Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.  

Kifejtette, „az évszázadok alatt elvetett magokból kikelt, mára terebélyes fává növekedett kultúrát” szorgosan ápolni, gondozni kell, hogy „még hosszú időn át új és új leveleket hozhasson, és újra és újra virágba borulhasson”.

Hangsúlyozta, a magyar kultúra mind szépségében, mind gazdagságában, mind ősiségében páratlan, egyedülálló a világon.

Azt is mondta, nem véletlenül ünnepeljük éppen ezen a napon „a Himnusz születésnapját”; nemzeti imádságunk „a maga emelkedett hangvételével és magasztosságával felül tud emelkedni mindennapi gondjaikon, hidat tud képezni időben és térben, szellemiségével átível különböző generációk és ideológiák  fölött”.

„Mindig is szükség volt erre az egységteremtő erőre, hiszen e nélkül kicsiny nemzetünk képtelen lett volna megmaradni itt, a Kárpát-medence szívében” – húzta alá.

Gyulának egy nap nyoma veszett

A konferenciát Elek Tibor Van-e itt valami látnivaló, kérem? című előadása nyitotta meg, amely Krasznahorkai László Gyulához fűződő viszonyát mutatta be az író korábbi nyilatkozataira, interjúrészleteire, műveire hagyatkozva.

Az előadó elmondta, sokáig nagyon összetettnek, sőt, ellentmondásosnak gondolta ezt a viszonyt, de ma már más a véleménye róla.

Felelevenítette, Krasznahorkai 18 éves koráig élt Gyulán, az 1-es iskolában, majd az Erkel-gimnáziumban tanult. A korábbi interjúk alapján Gyula a „ködlovagjaival” és a „kisvárosi polgári kultúrájával” több volt számára, mint egy átlag fiatalnak.

Az író a várszínház 2013-as műsorfüzetben megjelent interjúban is arról beszélt, hogy gyermek- és ifjúkora valóságos városkájának házai, utcái, terei és lakói alapján elképzelt egy varázslatos kisvárost. Erre nemcsak a létező legendák, a városban valóságosan élő fura, de vonzó, különc, de nagyszerű alakok adtak lehetőséget, hanem az a Viharsarokban szokatlan urbánus közeg is, amelynek meghatározó összetevője volt a történelmi távlat és atmoszféra, a többnemzetiségű polgári világ, polgári kultúra továbbélése, a kiépülő, majd a forradalom után fokozatosan konszolidálódó kommunizmus keretei között.

Mindezt Krasznahorkai összefoglalta a Néma a süketnek (1899–1999) című 1999-es Népszabadságbeli írása kiegészített változatában, ami a Körkép 2000 című antológiában olvasható. Elek Tibor szerint az már az eredeti szöveg alapján is megállapítható, hogy a szerzőt „milyen rendkívüli vonzalom, szeretet fűzte szülővároshoz és annak lakóihoz, illetve az általa képzelt városhoz és lakóihoz”. „Annál, ami ebben a városban volt, álomszerűbb, megmagyarázhatatlanabb és levezethetetlenebb nemigen volt a közép-európai földön” – idézett a Népszabadságban megjelent írásból.  

Az igazgató hangsúlyozta, ez már szépirodalmi szöveg, annak minden velejárójával együtt, „például azzal az egyszerű esztétikai törvényszerűséggel, hogy a benne szereplő alakok nem feleltethetők meg egy az egyben valóságosan létező alakoknak, személyeknek, hiszen még a valóságelemekből építkező, realistának tekinthető mű is szükségszerűn magán viseli a fikcionáltság jegyeit”. Az előadó megjegyezte ugyanakkor, hogy ezt nehéz volt elfogadniuk azoknak a gyulaiaknak, akik „megrökönyödve, netán felháborodva olvasták egyes legendásított vagy ténybelileg téves részleteit az írásnak, mert bennük a ködlovagok és a többiek is valóságosan létező személyek”. Hozzátette, akkoriban arról sem tudhattak „a háborgók”, amiről Krasznahorkai így vallott A báró hazatér című filmben: „Nemcsak hogy állandóan átléphető az a határ, ami a valóság és a fikció között van, hanem egyszerűen nem is érzékelem ezt a határt ma már.”

Elek Tibor úgy vélte, Krasznahorkai nem elsősorban az írása fogadtatása miatt került némiképp távolabb a szülővárosától és lakóitól. Mint rámutatott, már ennek a szövegnek az elbeszélője is elmondja: „Gyulának egy nap nyoma veszett”.

„Tehát az íróban már akkor megfogalmazódott az, amit íróként nyelvi formába is öntött, hogy számára elveszett a város, az otthon, a világban van való otthonlét, és ezt ráadásul emberileg már jóval korábban megélte, igaz, íróként is megírta már a korábbi regényeiben is, ha másképp is, mint itt, ebben a szövegben” – húzta alá.

Mint magyarázta, az író régi viszonya a városhoz megszűnt, és egy másik viszony lépett a helyébe. „Ebben tulajdonképpen nincsen semmi különös, sokan járnak így a szülővárosukkal kapcsolatban, még ha helyben maradnak, akkor is, hát még ha évtizedek után térnek vissza. Krasznahorkai azonban a város látható változásain, a valóságos és a képzelt varázslatosság szétfoszlásán nem tudta túltenni magát” – fogalmazott.  

Az író a Bárkának adott interjúban így vallott erről: „A baj abban van, hogy volt egy ideális elképzelés bennem még kisgyerekként, és azt magától értetődően elveszítettem, de soha nem gyógyultam meg a veszteségtől, hogy Gyula az én városom (…).”

Elek Tibor szerint „nem Gyulát és környékét, nem Gyula egykori alakjait próbálja Krasznahorkai megörökíteni műveiben, hanem csak felhasználja azokat a tereket és egyes karaktereit, amelyeket jól ismer, hogy aztán a teremtő fantáziája révén új valóságokat, új tereket és személyeket hozzon létre, amelyek az eredetiekkel nem azonosíthatóak, csak emlékeztethetnek rájuk, és amelyek a mi valóságunkban is csak azáltal léteznek, hogy az ő képzeletbeli valóságában létrejöttek”.

„Az előadásom címében megfogalmazott kérdésre tehát az a válaszom, hogy Gyulán ugyan sokféle látnivaló van, de Krasznahorkai László szülővárosához fűződő viszonyában tulajdonképpen nincs semmi látnivaló, emberként és íróként is természetes, már-már szükségszerűen alakult így. A Nobel-díj elnyerésére óta pedig mintaszerűen alakul tovább, a város egész Nobel-héttel, konferenciával és felolvasóesttel tiszteleg világhírű szülötte előtt, az író 18+1 könyvet ajándékoz a nevét felvett Erkel-gimnáziumbeli Krasznahorkai-könyvtár és a Mogyoróssy János Városi Könyvtár számára, és remélhetőleg a díszpolgári cím odaítélése és átvétele sem késik már soká” – zárta előadását az igazgató.

Elrejtett Krasznahorkai-sorok

A konferencia további részében Kiss László a Néma a süketnek című szövegről beszélt, Smid Róbert a Krasznahorjai-kisprózák és -regények összefüggéseiről tartott előadást, míg Balogh Norbert a az író regényeiből készült filmeket mutatta be. Erdész Ádám előadása a Háború és háború című regényről szólt, Fodor György Krasznahorkai távol-keleti regényeiről beszélt, Keresztes Balázs pedig az életmű legutóbbi három regényéről. Az előadások – kibővített formában – olvashatók lesznek a Bárka következő számában.  

A rendezvény második részében Balássy Fanni, Dávid Péter, Elek Tibor, Erdész Ádám, Farkas Wellmann Éva, Kiss Ottó és Kiss László olvasták fel írásaikat, amelyekben Krasznahorkai-művekből származó szavakat, sorokat rejtettek el.

Az eseményen Krasznahorkai László Nobel-díjának hitelesített másolatát is kiállították. Az érmet az író a gyulai Erkel Ferenc Múzeumnak adományozta, és péntektől az Almásy-kastélyban látható.