Zsombori Erzsébet selyemfestményei olyanok, mint egyfajta szubjektív memoár lapjai – fogalmazott Farkas Wellmann Éva József Attila-díjas költő, szerkesztő december 9-én a grafikus és festőművész Szelíd fűszálak című kiállításának megnyitóján, a Gyulai Várszínház igazgatási épületében.
Az erdélyi származású alkotó Binder Károly zongoraművész-zeneszerzővel közösen szerepelt a Füves könyvek – Az élet nagy kérdései című zenés irodalmi esten a Gyulai Várszínház kamaratermében, előtte nyitották meg a tárlatát.
Farkas Wellmann Éva beszédében kifejtette, amilyen finoman légiesnek tűnik a selyemfestészet világa, annyira nagy felelősség megalkotni azt; a selyem finomsága, a festék erőteljesen szétfutó hajlama, gyors száradása mind-mind megnehezítik a festő dolgát, így eleve nagyon átgondoltan kell hozzáfognia művéhez.
„Emellett meggyőződésem, hogy nem minden téma megfestésére alkalmas ez a technika. És akkor ott van még az alkotás folyamata: a festék és az anyag találkozása mindig tartogat valamilyen fokú meglepetést a művész számára. Nem biztos, hogy éppen az előre megtervezett eredményt fogja mutatni a mű: lehet, hogy használhatatlan lesz, de az is megtörténhet, hogy éppen valami váratlan, inspiráló kép alakul ki” – mutatott rá, tudatosítva, hogy ennél a technikánál nincs mód a javításra.
Hangsúlyozta, Zsombori Erzsébet nemcsak elfogadta ennek az alkotási módnak a játékszabályait, hanem meg is szelídítette, saját nyelvére fordította ezt a fajta megszólalást. Hozzátette, ehhez a munkához valamiféle elmélyült, már-már meditatív állapot kell, teljes fókuszra, ráhangoltságra és érzelmi jelenlétre van szükség.
Elhangzott, a művész képein a lágyabb érzelmeket talán leginkább a növényi motívumok hordozzák: a szelíd fűszálak, az érzékeny pipacsok, a hulló falevelek, a szemet a végtelenbe irányító rét. A madár szintén visszatérő elem, jelentése sokfelé ágazó: jelezhet szabadságot, elmúlást, tűnődést vagy búcsút.
A festőt a társművészetek is inspirálják, a zene vagy az irodalmi alkotás „nem pusztán hangulatot teremt, hanem ötletet, témát ad, alkalmat a továbbgondolásra, az értelmezésre”. Az idő virágait Binder Károly zenéje ihlette, és Kányádi Sándor Fekete-piros, illetve Szabó Lőrinc Nyár című versei is folytatódnak egy-egy képen.
A kolozsváriság is „makacsul és éltetően visszatérő elem Zsombori Erzsébetnél: a Farkas utcai templom vagy a Szent Mihály-templom erős horgonyok ebben az életműben” – ismertette a költő.
Úgy vélte, ha tüzetesen megvizsgáljuk a képeket, „a mese mögött ott lesz a sokszínű, rétegelt valóság, a varázslat mögött pedig a vidám életigenlés”.
„És mindenek felett a művészet végtelen igazsága, amely a mindennapok kicsinyes harcai és bosszúságai ellenére is képes megnyugtatni: van, ami mellett bármikor érdemes elkötelezni magunkat” – zárta beszédét Farkas Wellmann Éva.
