
Az élet nem egyszerű, az élet annyira nem egyszerű, hogy az már bonyolult – meséli Jóska nekem a világóra előtt, majd előadja, hogy a neje jósnál járt a hétvégén, kérdezném is Jóskát, hogy miért ment a neje jóshoz, kérdésemmel azonban nem jutok messzire, mivel Jóska anélkül is folytatja, csak úgy dől belőle a szó, ahogy a kerékpárját tolva kísér engem a szerkesztőség irányába, mondja, hogy a neje egyre furcsább dogokat művel mostanság, példaként említi meg a horoszkópot, amit a felesége minden héten a Nők Lapjából olvas ki, a sajátját is meg a Jóskáét is, csak a csillagok ne adják, hogy Jóskának valami nőről írjanak benne, mert az asszony azt hajlamos elhinni, ahogy azt is, amit a jósnőnél hallott, mert Jóskának fiatal szerelmet jósoltak meg, Jóska azóta sokkal nyitottabb szemmel jár a városban, hátha igazat szólt a jós, de hozzáteszi, hogy ő nem hisz az ilyenekben, mert ha tudnák a jövőt a jósok, akkor már régen milliomos lenne mindegyik, oszt’ az asszonynak sem kellett volna elszórni azt a három ezer forintot feleslegesen.
Jóska mégis örül annak, hogy a neje jósnál járt, mert az idős asszony végezetül azt tanácsolta a féltékeny feleségnek: ha az ura hazaadja a pénzt, otthon alszik, nem veri, akkor ne hagyja el.