A valaha élt legjobb (legnagyobb?) gyulai költő versére A Németváros(s?)y Attila hagyaték legterjedelmesebb ciklusában, a Család, nemzet, morál címűben leltem. A költemény, amellett, hogy 13 sorból áll, példaértékű rímleleménnyel tüntet, ami az első két sorát illeti. Alapjában véve családi líra, de a romantika mézes-mázos biedermeier hagyománya éppúgy idegen tőle, mint sok egyéb dolog. Viszont ami a fő: a vers továbbgondolandó kapcsolatot ápol a magyar neoavantgárddal, tessék csak figyelni a központozást. (KL) Németvárossy Attila
Tatáék kiszállnak a kocsiból
Katika nyakában selyemboa
és bentről harsog zúg az oboa
mennyei nagyszerüség
a távoli óvoda
ablakain megcsillan a napfény
kisgyerekek futnak oda
az ifju párhoz
lábukon szandál és zokniszerűség
fehér pamutanyagból
készült térdharisnya
a kislányokon a
délután rácsöpög a városra
tatáék kiszállnak a kocsiból
