László háza előtt délután állt meg a fehér Volkswagen. A furgonból három roma kinézetű fiatalember szállt ki. Körbejárták a házat. Tanakodtak. Becsengettek. László ajtót nyitott. A vadidegen munkások ajánlata túl jól hangzott ahhoz, hogy László nemet mondjon rá. A három férfi rögvest hozzálátott az ereszcsatornák cseréjéhez. A szakértelmükkel látszólag nem is volt gond. A munka felénél tartva vezetőjük újra szóba hozta Lászlónak az árat. Ekkor már nem 8, uszkve 10 ezer forintról volt szó, hanem jóval többről. A munka végére a fizetendő összeg 240 ezer forintra hízott, de „jó szívvel” engedtek az árból, s azt mondták Lacinak, akkor most fizessen nekik ki kápéban 225 ezer forintot.
István háza előtt is délután állt meg a fehér Volkswagen. A furgonból három roma kinézetű fiatalember szállt ki. Körbejárták a házat. Tanakodtak. Becsengettek. István ajtót nyitott. A munkások vezetője felajánlotta, hogy kicserélik a régi ereszcsatornát a házon. István azonban nem akart semmilyen cserét. A munkások ennek ellenére fellétrázták a házat, s nekiláttak az ereszcsatorna cseréjének. István hiába erősködött, hogy hagyják abba, menjenek ki a házából, szavai süket fülekre találtak. Végső elkeseredésében a rendőrséget hívta.
Mindkét eset városunkban történt. László háza a Klapka utcában, Istváné a Tomcsányi utcában van. László hosszas veszekedés után 65 ezer forinttal úszta meg az esetet. Istvánt a határozott rendőrségi fellépés mentette meg a bajtól. Laci egyfajta biztosítékként felírta a Volkswagen rendszámát – az önkényes vállalkozók ennek valamiért nem örültek –, majd besétált vele és a történetével a gyulai rendőrségre…
