
1987, általános iskola, 5. osztály, matek óra.
A matektanár az óra eleji felvezetésként buzgón érdeklődik, mit tudunk a körről. Pattogósan szólítja a nyújtózkodó nebulókat. Lelkesen jelentkezek.
- Tanár bácsi, a kör egy végtelen sokszög!
- Ez hülyeség! Más…?!
A mondatai utolsó fele közben már másfelé nézett, ügyet sem vetve akkori csalódott arckifejezésemre. Nem is igazán emlékszem, mire gondolhattam akkor konkrétan, csak a tüske maradt meg.
1995, gimi, geometria óra.
A körről beszélgetünk szabadon. Hanyagul jelzem, hogy szólnék.
- Tanárnő, a kör nem egy végtelen sokszög?
- Mire gondolsz? – kérdezi őszinte érdeklődéssel.
Nem várva a kérdést, tettetetten kéretve magam, keresetlen szavakkal próbálom elmagyarázni a következőket.
- A definíció szerint a (közép)ponttól azonos távolságra van a kör maga. Na, mármost, mivel a pont gyakorlatilag kiterjedés nélküli, így csak kiterjedés nélküli pontok végtelen száma jelölheti a kört, mert ha lenne kiterjedése a pontnak, és nem lenne szabályos kör alakú, akkor nem lenne kör az azonos távolságra elhelyezkedő alakzat sem, kivéve ha a pont tökéletes kör alakú, de akkor már megint egy körnél tartunk. Viszont, ha ezeket a végtelen mennyiségű pontokat egyenesekkel összekötjük, akkor végtelen sokszöget kapnánk…
Akkor még nem tudtam, hogy ez egy botcsinálta paradoxon, hiszen mivel a kör - ahogyan a pont is - csak elméletben léteznek, a lerajzolt körnek így nem is ellenőrizhetők, vagyis láthatatlanok a szögei. Mindenesetre, ennél még zavarosabban adhattam elő, de valószínűleg értette, mire gondolok, mert bár matematikából ezután sem kaptam jobb jegyeket, ezek után jobban éreztem rokonszenvét.
2005, egyetem, filozófia szak, kortárs filozófiai szeminárium.
Ülünk a tanár szobájában, aki mélyen belemerül egy gondolatsorba (amiben a kör is megjelenik), majd pipára gyújt. Megfelelő csendet kivárva és kihasználva megszólalok:
- Tanár Úr, bocsáss meg, a kör gyakorlatilag egy végtelen sokszög.
A válasz azonnali, még a pipát sem veszi ki a szájából.
- Igen, és?! Kérlek kolléga, vezesd le és bizonyítsd be!
A kérdés – de lehet, hogy maga a kérés is – költői volt.
Többet nem foglalkoztam a körrel.


























