Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A málenkij robotra elhurcoltak hazatérésére emlékeztek július 20-án Gyulán.
A megemlékezés hálaadó szentmisével kezdődött, majd Szélné Rapport Erika, a gyulai német nemzetiségi önkormányzat elnöke köszöntötte a megjelenteket.
Mint mondta, ilyenkor azok előtt hajtunk fejet, akiket a második világháború után ártatlanul, gyakran csupán német nemzetiségük, vagy éppen vezetéknevük miatt hurcoltak el egy „kis munkára”, azaz a málenkij robotra.
Kiemelte: több ezer magyarországi német, köztük számos helyi család kényszerült elhagyni otthonát, hogy idegen földön, méltatlan körülmények között végezzen kényszermunkát.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az eseményen Szilágyi Sándor történész mondott emlékbeszédet, aki úgy fogalmazott: nagyon nagy szerencse, hogy beszélhetünk a világháború után történtekről, mert ez évtizedekig tilos volt, éppen ezért kötelességünk is megemlékezni azokról, akik „bűntelenül bűnhődtek”.
Felidézte: Gyuláról 1945. január 10-én hurcoltak el 550 német származású vagy német nevű gyulai polgárt, akiket marhavagonokkal szállítottak a Szovjetunióba, ahol 1948-49-ig dolgoztak bányákban, lágerekben, embertelen körülmények között.
Hozzátette: meghatározták, hogy milyen életkorú embereket visznek el, de ezt nem tartották be, deportáltak kisgyermekes édesanyákat, terhes nőket és többgyerekes családapákat is. Sokan már az utat sem élték túl, betegségek terjedtek a vagonokban, az összekészített csomagokat elvették az emberektől.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hangsúlyozta: látni kell a számadatok mögött az embereket is. Volt egy fiatal gyulai orvos, akit szintén elhurcoltak, a csomagjába pedig – mindenki magával vihetett egy kétszáz kilós csomagot – gyógyszereket pakolt, amikor a vonat megállt, akkor megvizsgálta a társait és igyekezett meggyógyítani őket. Az utat viszont ő sem élte túl, tüdőgyulladás vitte el.
Szilágyi Sándor elmondta: a lágerekben lakó svábok megtanulták az elhunytak nevét, annak reményében, hogy ők egyszer hazatérhetnek, így pedig nem merülnek feledésbe azok, akiknek az életét követelte a kényszermunka.
A megemlékezés a „Máriás” házban folytatódott, ahol megkoszorúzták a haranglábat.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
