Fotó: Gyulai Hírlap/Rusznyák Csaba
A málenkij robotra elhurcoltakra emlékeztek január 11-én, a németvárosi Szent József-templomban.
A megemlékezés szentmisével indult, majd Szélné Rapport Erika, a gyulai német nemzetiségi önkormányzat elnöke köszöntötte a megjelenteket, aki úgy fogalmazott, az eseményen egy olyan fájdalmas történelmi eseményre emlékeznek, amely mély nyomot hagyott Gyula városának és a helyi német közösség életében.
Kiemelte: 1945 januárjában több száz ártatlan ember hagyta el otthonát, hogy málenkij robotra, azaz „kis munkára” vigyék őket a Szovjetunióba. Ez a kis munka azonban sokak számára éveket jelentett, borzalmas körülmények között, távol a szeretteiktől, sokan pedig haza sem térhettek.
Szilágyi Sándor történész emlékbeszédében hangsúlyozta: beszélnünk kell a 81 évvel ezelőtt történtekről, hiszen sosem szabad elfelednünk a kollektív traumát, amely nem csupán a német származásúakat, hanem az egész magyarságot érintette.
Kifejtette: a svábok megbüntetéséről már a második világháború alatt, 1943-ban beszélt Sztálin. Mint mondta, a kényszermunka egyszerre volt etnikai tisztogatás, valamint az elhurcoltakkal pótolták a hadifoglyokat.
A szovjetek 1944 októberében szállták meg Gyula városát, ahol borzalmas pusztítást vittek véghez. Eleken már karácsonykor, Gyulán pedig szilveszterkor kezdték el összeírni a svábokat. Mindenki azt hitte, hogy valóban kis munkáról lesz szó, környékbeli gyárakban kell majd dolgozniuk, esetleg a romeltakarításban kell segédkezni.
Hozzátette: a városban nem csupán azokat gyűjtötték össze, akik a korábbi népszámláláson németajkúnak vallották magukat, hiszen kvótarendszer volt, meghatározták az oroszoknak, hogy hány embert kell összegyűjteni.
Aláhúzta: 1945. január 10-én egy 53 marhavagonból álló szerelvény indult el a Szovjetunióba, a legtöbben a Donyec-medencei szénbányákba kerültek.
Az emlékbeszéd után a résztvevők megkoszorúzták a templom melletti emlékművet, majd a „Máriás” házba vártak mindenkit baráti beszélgetésre.
