dézsi jános, a gyulai könyvtár igazgatója és dr. nagy emőke
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Titokzatos írónő fedte fel magát a jelenlévő, lelkes hallgatóságnak. Elképesztő, de Dr. Nagy Emőke már a 10. kötetét jegyzi, miközben nyomtatásban a sorozat első része, tehát az alapművek számító Nem skandináv krimi jelent meg.
Aki a műfaj szerelmese, nem lepődött meg azon, hogy immár Gyula is megoldandó bűntények poe-i helyszíne. Az Ágenda és Helma kiadók gondozásában már 10 kötet jelent meg (a COVID alatt, 2020 óta írt!), e-book formában élvezhettük a klasszikus bűnügyek hideg logikáját.
Az Agatha Christie-n és Stephen King-en szocializálódott, civilben ügyvédként dolgozó, különben egykor teológiát is hallgató írónő viszont néha maga is meglepődik, miket ír (erről bővebben a Retrónapló c. biografikus, gimnáziumi időszakáról szóló kötetben találunk információt). Noha a skandináv krimikből ismert elemek rendre visszaköszönnek alkotásaiban, elsősorban nem a brutális gyilkosságok, hanem a felmerülő rejtélyek vonzzák, lélektani, pszichoanalitikus regényeket, kisprózát, bűnügyi novellákat írna szívesen. Ennek fényében szórja szét morzsáit, járja vargabetűit, javasolja, hogy inkább a mellékszereplőkre koncentráljunk feszülten, hiszen sosem lehet tudni, kinek mely tette válik fontossá a puzzle-ben. Kétségtelenül ezek a kirakódarabok, terek, utcák, objektumok, karakterek hordozzák a gyulaiság allúzióit.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Annak érdekében, hogy az értőbb olvasó ne is merülhessen bele a történetbe kórosan, szerzői kiszólások tarkítják az izgalmasabb jeleneteket. A funkció egyértelműen a brechti színjátszásból és az amerikai sitcom-okból eltanult „bevonzás törvénye”: mintha maga a szerző is a része lenne a történetnek, ismeri, tudja, hogyan gondolkodunk, érzünk, fogja ugyan a kezünk, de nem vezet, irányt nem mutat. A végső megoldásra az olvasónak kell ráébrednie vagy döbbennie, hiszen Nádudvarváry regényei tele vannak „aha”-pillanatokkal. Különösen akkor, amikor a barátok, családtagok munkálkodnak a háttértörténetekben, a kutyával töltött pillanatok is hétköznapi tapasztalatokon alapulnak, mintha ismernénk, mintha velünk történne, mintha köztünk élne, járna, hallgatódzna az írónő. Bevallása szerint ez ténylegesen megtörténik olykor a bíróság ódon falai között. A hely szelleme c. kötet éppen erről szól: vajon mit súgnak a falak, korábbi ügyek. A repedésekben, üvegszilánkokban, pókhálókban ott vannak lezáratlan ügyek aktáinak nyomorult lelkei.
Ez a kötet inkább a fantasy műfajában merítkezik meg. Hitelesek a párbeszédek, kreatívok a helyszínrajzok, találóak az idézetek (ezek jobbára középiskolás korból megmaradt memoriterfoszlányok – dicséret a magyartanárnőjének!). A kezdetben unaloműzőnek szánt szövegkorpuszok regényfolyammá állnak össze, központi figurájuk a szerb származású S. Arnold, aki igen ellentmondásos alak. Hol gyöngéd és szerelmes férfiú, hol kemény, markáns, kifejezetten unszimpatikus, agresszív alfahím. A vonzereje mégis ebben a kettősségben lakozik. Hiszen az élet maga is ilyen, „az élet szép” (ahogy a regény zárómondatában olvashatjuk), írja a saját forgatókönyvét, közben pedig Nádudvarváry tolla izgalmas, Rorschach-tintafoltokat hagy, csavaros észjárással, kesze-kusza vonalvezetéssel. Eltér a skandináv gyakorlattól abban is, hogy nincs katarzis, nincs feloldás, nincs megnyugvás, csak mindig újabb kérdések.
Ennek világos oka van, ezzel az írónő arra ösztönöz, hogy olvassuk el a többi történetét, regényét is! Az első papíralapú könyv után én mindenképpen szeretettel javaslom a többit is kézbe venni.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
