Gyulai Hírlap - Gondolatok a könyvtárban

Páros kötetbemutatót tartottak június 14-én a Mogyoróssy János Városi Könyvtár 2023-as ünnepi könyvhetének záróprogramján

„Két könyv, két szerző” címen hirdették meg a találkozót. Dézsi János könyvtárigazgató a Szerelmem, Erdély és a Levelek a Kner család életéből 1938-1949 című kötetek bemutató estjén látott vendégül bennünket. A házigazda valódi vendégei Elek Tibor József Attila-díjas irodalomtörténész és Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója voltak. Mindketten Gyula város ismert és elismert polgárai, a városnak és egymásnak is közel négy évtizede barátai. Mindketten azzal foglalkoznak, amit szeretnek, kinek a színház és irodalom, kinek a történelem és helytörténet okoz felüdülést, s olykor egymás világába is belekóstolnak, mondhatni olykor „egy Bárkában eveznek”. Szerencsémre mind Tibor, mind Ádám munkásságát két évtizede magam is követem, előre örömmel fogadtam a programot, hiszen két intelligens, szakmailag magasan kvalifikált beszélgetőtársat hallgathattam. Mivel már sokadszorra szerepeltek közös fórumon (elsőként 1986-ban, közös kötetbemutatóval 2018-ban), egymástól kérdeztek, segítettek a kötetetek kölcsönös megismertetésében - külső moderátori segítség nélkül. Nem bántuk, a beszélgetésnek így is kitűnő íve volt kellő informativitással.

Elek Tibor már egyetemista korában is a határon túli magyar irodalom bűvöletében élt a debreceni dr. Görömbei András professzor úr hatására. 2004-ben a Székely Jánosról szóló disszertációjának megvédésével szerezte meg irodalomtudományból a doktori fokozatot. Azóta több száz erdélyi tematikájú írása született, amelynek egyfajta esszenciája, összegzése a legújabb kötet. Mint kritikus, mint a Bárka főszerkesztője, mint a Gyulai Várszínház igazgatója, mint Székely János, Gion Nándor, Markó Béla, Grendel Lajos monográfusa számos alkalommal teremtett személyes kapcsolatot a megírt, bemutatott vagy befutott szerzőkkel. Kritikái, tanulmányai, esszéi a nyolcvanas évek közepe óta jelentek meg hazai és határon túli lapokban, ezzel Elek Tibor méltó rangot szerzett a nemzetközi magyarságtudat formálásában is, megkerülhetetlen orgánummá válva. A kötetben ezt bizonyítja a széles spektrum: Sütő András 1972-ben megjelent Anyám könnyű álmot ígér című esszéregényétől Gálfalvi György legutóbbi memoár- és esszékötetéig.

Noha újabb írások kevésbé születnek, és van egyfajta csalódottság a kultúrmisszió kvázi sikertelensége miatt, továbbá a mai – elsősorban és specifikusan magyar - visszahangjának intenzitása végett, Tibor mindvégig kitartott amellett, hogy értékeinket az összmagyarság körében és köréből kell megőrizni és terjeszteni. Mondhatni szeretete az irodalom iránt „határtalan” maradt. A kötetcím szintén afféle létösszegzés, hiszen az elmúlt közel 50 évben Erdély számos szegletét bejárva megtapasztalta, mennyire csodás is a „peremvidék”: földrajzi adottságai, speciális kultúrája, jellegzetes irodalma, képző- és népművészete, amelyek mind az egyetemes magyarságtudat alapkövei.

Erdész Ádám érdeklődése az 1980-as évek derekán fordult a Kner család felé. Egyetemista korában érintette meg egy újféle történelem-filozófiai irány, amely elsősorban ún. társadalomtörténeti szemléletet indukált. Ez felülírta a politika- és gazdaságtörténet korábbi elsőbbségét. A történészek egy jelentős része arra lett kíváncsi, hogyan alakultak át az idők folyamán az alacsonyabb társadalmi osztályok a hétköznapokban. Ádám is ekkor találkozott a Kner nyomda irataival, amelyek egészen különlegesek voltak, hiszen olyan szépirodalmi igénnyel megírt napló- és levélrészletek kerültek napvilágra, amelyek izgalmas és olvasmányos témát kínáltak egy fiatal kutatónak.

Ennek több Kner-könyv megjelenése lett az eredménye: pl. a Kner család és más történetek című tanulmánykötet mellett önálló egységet képeztek a Kner Erzsébetről, Kner Albertről, Kner Izidorról és Kner Endréről szóló biográfiák. Az idén egy pedig egy amerikai angol-magyar kooperációban megjelent Kner-életrajz számított szenzációnak. A két nyelven, Robert Elton Brooker-rel közösen megjelent írás a Kner Albert - Művész, ikon, legenda címet viseli. Remélhetőleg a tengertúlon is sikerkönyv lesz.

A könyvhétzárón bemutatott Kner-kiadvány ismertetőjében ugyancsak azt olvashatjuk, hogy a kötet a nagy múltú nyomdász- és művészdinasztia küzdelmes sorsába nyújt betekintést. Erdész Ádám Kner Izidor leszármazottjai, valamint a magyarországi családtagok és neves barátok – művészek, értelmiségiek – között kibontakozó levelezés legszívmelengetőbb és legtanulságosabb darabjaiból válogatott. A fogaskerekhez hasonló módon illeszkedő levélváltások érdekes társadalomtörténeti képet rajzolnak ki Magyarországon az első zsidótörvénytől (1938) a kommunizmus kiteljesedésének idejéig (1949). A „menni vagy maradni” latolgatása többezer magyar sorsát döntötte el egy életre.

Az 1940-ben az Egyesült Államokba kivándorolt Kner Albert a „menni”-t választotta, a családtagokkal a kapcsolata 1945-ig megszakadt, majd újra megindult. Közben sok ismerős vált a holokauszt közvetlen vagy közvetett áldozatává, sajnos szeretett bátyja, Kner Imre is. A legfiatalabb Kner fiú ezért igyekezett a demokráciára és bizalomra épülő amerikai élet előnyeit ecsetelni nővérének, Kner Erzsébetnek. Ő utóbb követte öccsét az emigrációba, Chicagóban lett jelentős könyvészeti szakember, majd 101 éves korában érte a halál, talán minimális elégtétel: ünnepelt könyvkötőként. 

Elképesztően izgalmas életpályákról hallottam, miközben éreztem, hogy a kutatói szeretet és lelkesedés körbe lengi a témákat. Ilyen történetekre, ilyen előadókra, ilyen könyvtári programokra van szükség, hogy átérezzük Vörösmarty Mihály sorait (Gondolatok a könyvtárban): „Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért. / Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.”