Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A könyvhét gyulai zárónapján népes aradi delegációt látott vendégül a Mogyoróssy János Városi Könyvtár. A Simonyi olvasóteremben az Arad, a név marad! című aradi magyar helytörténeti kiadvány Numele ramane Arad! című román nyelvű kiadását mutatták be a szerzők, a fordítók és a támogatók egy részének jelenlétében.
Az eseményre annak köszönhetően került sor, hogy Gabriel Roman lelkes aradi lokálpatrióta, a kötet egyik fordítója azzal a javaslattal kereste meg Dézsi Jánost, a Mogyoróssy-könyvtár igazgatóját, hogy szeretnék, ha a néhány éve elkészült Arad, a név marad! című kötet román kiadását Gyulán is bemutatnák. Mivel a Mogyoróssy-könyvtár minden ilyen ötletre nyitott, szervezni kezdték az író-olvasó találkozót, mondta Dézsi János köszöntőjében.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Magyar–román együttélés
Gyula város nevében az egybegyűlteket és főként az aradi vendégeket Kónya István kultúráért felelős alpolgármester üdvözölte. Az elöljáró úgy vélte, hatalmas kincs, hogy Aradon és Gyulán békében, egymás értékeit megbecsülve, egymást erősítve fejlesztik településeiket a magyarok és a románok. A tisztségviselő a magyar könyvek román nyelvre fordítását is példaértékűnek nevezte, és ösztönözte ennek a gyakorlatnak a folytatását, amiként az Arad–Gyula-kapcsolat új alapokra helyezését is.
Gabriela Gureanu, az Arad megyei A. D. Xenopol könyvtár gazdasági ügyvezetője, mivel nem beszél magyarul, úgy döntött, nem olvassa fel a beszédét, inkább átadja a szót a könyves szakma értőinek. Kifejezte azonban örömét az iránt, hogy elkezdődött a folyamat, amelynek során román nyelvre fordítják a magyar nyelvű helytörténeti kiadványokat, elősegítve ezzel egymás jobb megismerését, kölcsönös tiszteletét.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Közös történelem
A projektet öt éve Dorel Sinaci alprefektus, a könyvtár volt igazgatója indította el. A megyei kormánymegbízott azt az 1899. évi találkozót idézte fel, amikor Tisza István gróf két román politikussal találkozott Aradon. Ezek egyike Vasile Mangra, Erdély későbbi metropolitája volt, másikuk Roman Ciorogariu, aki nagyváradi püspök lett. Arra a megállapodásra jutottak, hogy a magyaroknak és a románoknak nincs más lehetőségük Erdélyben és a Partiumban, minthogy békében éljenek egymás mellett.
Dorel Sinaci kifejtette, mivel Arad mind a románoknak, mind a magyaroknak jelképértékű város, azt tűzték ki célul, hogy ne keletkezzenek magyar, román, sváb, szerb és cigány párhuzamos történelmek. Inkább közös történelmet írjanak az együtt élő nemzetiségek. Elhatározták, hogy az 1848–49-es eseményeket a magyar történészek foglalják össze, mert ezt az időszakot ők ismerik jobban, az 1918. év eseményeit pedig a románok, ugyanazon okból. Miután elkészültek, lektorálták egymás téziseit.
Az alprefektus arról is beszámolt, hogy megírták az Arad megyei települések monográfiáját. A helytörténeti munkákat egy digitális térképen, az Arad megyei könyvtár honlapjára töltötték fel, amelyek a bibliotecaarad.ro címen érhetők el román nyelven. Ugyanitt számos magyar helytörténeti írás is olvasható. Ez lenne az a digitális könyvtár, amelyikből kifejlődne az Arad megyei könyvtár gyulai fiókkönyvtárra, mondta Dorel Sinaci. A Békés vármegyével volt már közös projektjük, amelynek eredményeként kiadtak egy magyar–román gasztronómiai könyvet.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kós Károly kiáltó szavát követték
Ujj János, az Arad a név marad! című kötet szerzőjeként arra emlékeztetett, hogy elsőként Király András aradi helytörténeti kutató javasolta, írják meg az aradi magyarság históriáját, hiszen a korábbi monográfiákból ez rendre kimaradt. Miután kidolgozták az első kötet tervét, kiderült, hogy legalább két kötetre való anyagot gyűjtöttek össze.
Az aradi helytörténész, újságíró, Ujj János elmondta azt is, hogy az 1918-as események sokként érték a határon túl rekedt magyarságot, így az aradit is. Az első olyan megnyilvánulás, amelyik felrázta a közösséget, Kós Károly Kiáltó szó című felhívása volt, amelyben az ismert erdélyi író, gondolkodó arra figyelmeztetett, hogy az anyaországtól elszakított magyarságnak bármilyen körülmények között meg kell maradnia.
A kiáltó szó megjelenését követően a határon túli magyarság hatalmas fejlődésen ment keresztül, mutatott rá Ujj János. A két világháború között például volt olyan időszak, amikor Aradon egy nap alatt hat napilap jelent meg, emellett számos színvonalas kulturális folyóiratot is kiadtak a városban, mint például az Új Géniuszt és a Periszkópot, valamint a nemzetiszocialista-ellenes Hangot, amely jellegét nézve egyedülállónak számított Európában. Mindezek mellett a minorita rend is kiadott egy kulturális folyóiratot Vasárnap címmel.
Ujj János érdekes epizódként idézte fel, hogy az aradi teátrum 1902-től 1919-ig nemzeti színházként működött. 1919 után hosszú időn át három társulata volt a településnek, százfős művészi személyzettel. Volt egy prózai, egy zenés és egy operatársulatuk is. Lehet tudni olyan vasárnapról, amikor hat előadást mutattak be az aradi színházépületben az aradi színészek. Az intézményről Piroska Katalin és Piroska István jelentetett meg vaskos monográfiát, jegyezte meg a kutató, elismerően szólva az egykori aradi magyar civil egyesületekről is, amelyeknek nagy része eltűnt a Trianon utáni történelem süllyesztőjében.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Maros menti béke
A kötet másik ismert helytörténeti szerzője, Puskel Péter köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették a könyvek megszületését, többek között az Arad megyei alprefektusnak és Király Andrásnak, aki betegség miatt hiányzott a rendezvényről, majd tisztázta, hogy a munkaközösségük nem a szakmának ír, hanem a városlakóknak, a környékbelieknek, azzal a szándékkal, hogy tudjanak arról, mit kaptak és mit kell továbbvinniük, fejleszteniük. Puskel Péter reméli, hogy az Aradi Magyar Értéktár című kiadványukat is meg tudják majd jelentetni román nyelven.
A fordítómunkának az adta az első lökést, hogy az aradi Gabriel Roman román nyelvű blogbejegyzésekben kezdte népszerűsíteni Puskel Péter írásait. Később Doru Sinacitól kapott támogatást önkéntes tevékenységéhez. Így születtek meg Puskel Péter magyar könyveinek első román fordításai. Gabriel Roman azért tartotta ezt szükségesnek, mert úgy érezte, a mai városlakók eltávolodtak attól az állapottól, amikor az aradi ember három, négy nyelvet beszélt, és tisztelte a multikulturalitást. Gabriel Roman nem akarta veszni hagyni ezt a hagyományt.
Az esemény végén Siluan Mănuilă gyulai ortodox püspök is üdvözölte a kezdeményezést, mivel meggyőződése, hogy mindenkinek joga van megélnie nemzeti identitását. Arad megyei születésűként megerősítette, hogy a partiumi Maros völgyében békében élnek egymással a nemzetiségek, és kiemelte: a romániai magyarságnak és a magyarországi románságnak kapocsnak kell lennie a két állam kapcsolatában. A görögkeleti püspök arra intett mindenkit, mondjon nemet azokra a kicsinységekre, amelyek eltávolítanak bennünket egymástól.
A dedikálás előtt Kónya István alpolgármester gyulai kolbásszal ajándékozta meg a vendégeket, az aradiak pedig a Numele romane Arad! és az Aradi Magyar Értéktár című kötetekből osztottak ki tiszteletpéldányokat a jelenlévők között.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
