Kiss László
A felvétel
A férfi az épület ablaka alatt állt, és fotózott. Lazán, messzire maga elé emelte a telefont. Különös volt, mert szelfit a turisták leginkább a belvárosban, a szökőkútnál vagy a templomtéren készítenek, nem itt, a piac utcájában, ahol a bicikliszerelő, a zárszaküzlet meg a hentesbolt található.
Ropogós, színes levelek kergetőztek a járdán.
A férfi a sokadik fotót készíthette, és még akkor is a magasban volt a karja, amikor eltekertem mellette. Addig észre sem vettem, hogy nincs egyedül.
Méterekkel előtte egy nő sétált. Őt fotózta.
A nő lassan, szinte csoszogva ment a hűvös déli napsütésben. Egy nagyon öreg embert karolt át, azt kísérte.
A kereszteződésnél lefékeztem. A férfi továbbra is a magasban tartotta a készüléket. Nem is fotózott: videózta őket.
A nő folyamatosan beszélt az öreg emberhez. Az mosolygott.
Az épület sarkához érve befordultak, és mentek tovább, a szociális otthon szárazkapuja felé. A férfi még ekkor sem engedte le a karját, pedig a nő és az öreg ember már kikerült a látóteréből.
A járdára árnyékot vetettek a lemeztelenedett karcsú nyírfák. Alattuk, a macskaköves parkolóban várakozott az autó. Hallani lehetett, hogy jár a motorja.