mocsár-pörjés józsef
Fotó: Gyulai Hírlap
Szívéhez kap az ember, ha olyan levelet kap, amiből az derül ki, hogy tudta nélkül adósként tartják számon. Olvasónk a közelmúltban fenyegetőnek tűnő fizetési felszólítást kapott az INTRUM Zártkörűen Működő Részvénytársaságtól.
A szóban forgó hivatalos küldeményből, amit az rt. képviselője jegyzett, kiderült, hogy a SVEA Finance Zártkörűen Működő Részvénytársaságtól – mint engedményezőtől – került az intrumosokhoz az érintett vélelmezett adóssága. Olvasónk ijedségében azonnal tárcsázta a levélben megadott telefonszámot, mert nem értette, hogy kinek és miért tartozik 14788 forinttal. A hívás után sem lett sokkal okosabb, sőt..., de azt a „jó” tanácsot kapta az ügyfélszolgálatostól, hogy ismerje el a tartozást, s fizesse azt meg.
Néhány órával később, és sokkal higgadtabb idegállapotban újra elolvasta a levelet. Ekkor eszmélt rá, hogy majdnem csőbe húzták. Néhány „intrumos” levélváltás és telefonbeszélgetés után világossá vált, hogy egy jogilag elévült követelést szeretne behajtani az említett cég.
Ügyes próbálkozás. Potenciál is rejlik benne, hiszen az elévülés a követelést nem szünteti meg, a bírósági úton történő érvényesítését azonban kizárja. Az önkéntes teljesítés megvalósulásában bízhat egyedül a behajtó.
Esetünkben talán egy több mint tíz évvel ezelőtti telekommunikációs tartozásról lehet szó. Erről az intrumosok nem akartak vagy nem tudtak nyilatkozni. A cég azonban kitartó, következetesen küldözgeti leveleit, ezekben nem jogvégzett ember számára, mint például olvasónk, megtévesztő jogi hivatkozásokkal próbál hatást és nyomást gyakorolni, de meddig teheti ezt meg? A válasz nagyon egyszerű, tulajdonképpen addig, amíg meg nem unja. Vajon rendben van ez így?
