MOCSÁR-PÖRJÉS JÓZSEF
Fotó: Gyulai Hírlap
Azt hiszem, türelmes ember vagyok. Néhány perc híján háromnegyed órát várakoztatott a gépi hang, hogy emberrel tudjak beszélni. Ez a negyvenöt perc bőven elegendő volt arra, hogy kihámozzam a telefonszámlából a havi díjam emelkedésének okát. Tudniillik, a társaság kereken ezer forinttal „dobta meg” a számla végösszegét.
Az ügyfélszolgálattal hasonló hosszúságúra nyúlt a beszélgetés. A számlaértelmezésünk tizedik percében arra kértem a hölgyet, mondjuk ki közösen, hogy a Vodafone hibázott.
Természetesen ez így az ő szájából nem hangozhatott el, de nincs is ezzel semmi baj. Segítőkészsége pedig minden értelemben rendben volt. Viszonylag rövid idő alatt kikócolta nekem, hogy mi az adminisztrációs hiba, rögvest javította is a rendszerükben. Az ügy intézése ezen a ponton le is zárulhatott volna, de nem így történt.
Kértem, hogy állítsanak ki részemre egy új vagy korrekciós számlát, amit be tudok fizetni. A társaságnál azonban, mint megtudtam, nem ez az eljárásrend. Arra kért az ügyfélszolgálat, hogy fizessem be a kiküldött számlát, az ezer forintot pedig jóváírják majd a következő számlámon.
Valóban nem nagy kérés, de fordítsuk le magyarra! Hunyjak szemet a társaság bakija felett, egy hónapra adjak kölcsön ezer forintot a Vodafone-nak, amit a következő számlán jóváír, azaz megad.
Szerintem ez így nem tisztességes, de jogilag is kifogásolható eljárás. A Vodafone arra buzdítja az ügyfeleit, hogy valótlan tartalmú számlákat egyenlítsenek ki. A társasággal kötött szerződésben nem egy és nem kettő olyan kitétel szerepel, aminek megszegése esetén nekem komoly retorziókkal kell szembenéznem. A társaság szerződésszegős bakiját pedig rendezzük el elegánsan… Ready? Vodafone.
