ellenállónak bizonyult a szobor
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Egy „békának” becézett emelőszerkezet segítségével kívánták átvinni az Almásy-kastély főbejáratából a múzeum 150 évét feldolgozó időszaki kiállítás részét képező római kori szobrot a közeli Török torony alá. A térplasztika azonban nem adta meg magát: meg se mozdult. A helyszínen megtudtuk, ahhoz, hogy a műtárgyat átvigyék a torony átjárójába, egy „izmosabb” munkagépre lesz majd szükségük a látogatóközpont dolgozóinak. Ezt a következő napokban megpróbálják beszerezni.
A műveletre azért lett volna szükség, mert a restaurálásra felkért Agárdi Fanni, a Magyar Képzőművészeti Egyetem PhD-hallgatója, amikor elkészítette a dokumentációt, felhívta a figyelmet arra, hogy a szobor évtizedekig ki volt téve az időjárás negatív hatásainak, ezért olyan mértékben leromlott az állapota, hogy a konzerválás után semmiképp nem lenne szabad kitenni a kültéri időjárás viszontagságainak, az esőnek, a szélnek. Ennek érdekében, amíg be nem kerül az épületbe, a szabadban keresnek neki egy aránylag védett helyet.
A 2. században készült márványszobrot, amely minden bizonnyal egy tisztségviselőt ábrázol, Déva mellett találták az 1800-as években, az egykori Dacia provincia területén. A gyulai múzeumba egy erdélyi főúri hölgy, Tóti Eperjesy Ignáczné szül. Borbátvizi Bája Petronela felajánlásának és Mogyoróssy János közvetítésének köszönhetően került 1874-ben, amiként erről lapunkban már beszámoltunk. Sokáig a Dürer terem előtt hevert, ott nőtte be a moha.
A térplasztikát az teszi különlegessé, mondta kérdésünkre Liska András, hogy az alföldi múzeumok egyetlen olyan római kori szobra, amely majdhogynem egész alakos.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
