Sokszor nagyon jól jön egy maroktelefon, főként, ha kamerája is van. Például olyan kivételes alkalmakkor, amikor az ember véletlenül, a láthatatlan létezők sugallatára tér be egy cukrászdába, ahol épp a város egyik legismertebb és legkedveltebb festőművésze saját kiállításának képeit állítja be.
Ezúttal Fábián Irénnel találkoztunk össze itt, aki nem sokkal előttünk érkezett, de már a feliratokat rendezgette a folyosóra erőtlenül besütő nap fényében. A munka nagy részét ugyanis a festőnő előző nap már elvégezte.
A Százévesben szokásszerűen nem tartanak megnyitót, így történt ez most is. Azt viszont elárulhatjuk, hogy a falakra felkerült tizennyolc olajkép május végéig biztosan megtekinthető a cukrászda nyitvatartási idejében, és díjtalanul, azzal a megjegyzéssel, hogy hosszabbításra is tessék számítani.
A művésznőtől megtudtuk azt is, hogy a Százévesbe elhozott munkáinak zöme a nagybányai művésztelep környékén készült, ahová Gyuláról évente eljár. Akad azonban a válogatott anyagban kivétel is, hisz van egy alkotás, amelynek nem vászon a hordozója, hanem farost, és amely nem a technikájában, hanem inkább a stílusában tér el a többitől: nem naturalista, nem impresszionista, de nem is tájkép. Csaknem harminc éve készült, és mondhatnók, egy zseniális absztrakció. A feladvány tehát az, hogy mindazok, akik fogékonyak az új irányzatokra, és késztetést éreznek magukban a kihívásokra, találják meg ezt a rejtett művet. Tárgyi nyereményt nem ajánlhatunk fel a helyes megfejtésért, a szerencsés megtalálóknak be kell érniük a felismerés örömével és a kép gyönyörével.
Fábián Irént 1946-ban született Orosházán, 1968-ban tanárképző főiskolán végzett Fischer Ernő és Cs. Patai Mihály tanítványaként, majd 1983-ban tagja, később szervezője lett az Országos Pedagógus Művésztelepnek. Jelenleg a Nagybányai Tájképfestő Telep rendszeres részvevője, Véső Ágoston, az elődök és a művésztársak hatására. Az utóbbi években témáit is innen meríti, nem feledve azonban korábbi stílusjegyeit.
Ismertségét növeli, hogy alkotásai közgyűjteményekben is megtalálhatók. Lapunknak a művésznő elmondta, tavaly negyven művét ajándékozta az orosházi múzeumnak, szülővárosának. Tagja a Gyulai Alkotókörnek és a Boróka Székely-Magyar Kulturális Egyesületnek, 1993-ban elnyerte a Városszépítők díját, 1997-ben pedig megkapta az Eötvös József-emlékérmet. Gyulán több önálló kiállítása is volt már, annak ellenére, hogy nem túlságosan termékeny, amiként ezt beszélgetésünkkor kifejtette.
Szilágyi András műkritikus a festőnő munkáiról azt írja: nem engedik nem észrevenni, hogy a nagybányai táj értelmezésének expresszív jellege egészen sajátos módon köti össze a hely szellemét az érzelmek személyes színképével.
Fábián Irén örömfestészetének életigenlő remekei tehát május végéig biztosan megtekinthetők a Százévesben.