Kisantal Erzsébet
TÜKÖR
Ez én vagyok?
Merül fel a kérdés újra,
majd megnyugszom. Ez vagyok!
De ő olyan nyugodt,
tiszta, őszinte lélek,
olyan erős, talán fénye is csillan.
Elismerem, belenyugszok,
és gyenge törékeny énemre
a megszokott, rég bevált maszkot húzom.
És mosollyal, zokogó lélekkel
köztetek élek.
Majd vágyakozó szívvel elmúlást kérek!
