szabó eszter
Fotó: Gyulai Hírlap
Megjelentek az újonnan engedélyezett utónevek. Mostantól választható keresztnevünk lett a Dzsidzser, a Csatár, és jókedélyű szülők porontya akár Móka is lehet. A Pelé és a Rüstü még sajnos nem anyakönyveztethető, de Romariót és Rault már választhatunk, a szerényebbek Mateuszt is.
Látható, hogy csatárokkal bővült jelentősen a keresztnévmezőny férfi fronton, a lánynevek közül pedig inkább gasztronómiai hangulatúak születtek mostanában: Gyömbér, Fahéj, Cseresznye, Dió, Sáfrány. Milyen praktikus és ötletes lenne, ha például gasztrobloggerként eleve mondjuk Fekete Cseresznyeként mutatkozhatna be az ember, épp olyan találó, mint a Hajas László mesterfodrász!
Abból adódhat csak probléma, ha az illető esetleg önálló individuumként néhány év múlva mondjuk Zöld Dió néven inkább háziorvos, CNC-marós vagy tárca nélküli miniszter szeretne lenni, de ki foglalkozik vele, a lényeg, hogy a világ számára egyértelmű: a szülők kedélyes, frappáns emberek, életük a tréfa.
Kérdés, hogy kell-e mindig tréfálkozni, és nyilván nem, ezt majdnem mindenki tudja. Ám túl az irónián, azért azt is be kell látnunk, hogy az utónevek kiválasztása rettentő nehéz műfaj. Olyan, mint a halászlé vagy a bográcsos: senkinek nem tetszik igazán a másiké, mindenkinek egy kicsit más az igazi, mindenkinek van egy jobb ötlete. Magyarok vagyunk, magyar nevet adjunk a porontyoknak! Teljesen jogos.
Na, de mi van akkor, ha a kis Özsébke, Koppányka Angliában akar majd élni? Válasszunk olyan nevet, amelyik minden országban és nemzetközileg ismert, s így könnyítsük meg a gyerkőc életét? Érthető ez is. Nem kell flancolni, különleges nevet adni, ne emeljük ki a tömegből! Világos.
A mi gyermekünk, ahogy mindenki másé is, egy különleges ember lesz, miért ne erősíthetnénk rá erre egy olyan névvel, ami szinte csak neki van? Megáll ez az érv is.
Több mint kétezer bejegyzésre alkalmas női és majdnem ugyanennyi férfi utónév van Magyarországon. Hogyan lehetséges, hogy alig akad egy-kettő, amit ki tudunk választani, és szívesen adunk a gyerekeinknek? És mi lesz, ha a nagyszülőknek sem tetszik? El kell egyáltalán fogadnunk a család kritikáit? El kell fogadnunk a tippeket? El kell fogadnunk minden jó tanácsot? Az utónévválasztás egyszerűen nehéz műfaj, kicsit még nehezebb is, mint a bográcsos. Talán ezt kell elfogadnunk elsősorban.
