szabó eszter
Fotó: Gyulai Hírlap
Tegnap becsöngettek azzal, hogy „mánpedig” a ház előtt álló autó tulajdonosát keresik… Mondom: én vagyok. „Tessék mán segíteni nekem, két halálos kimenetelű balesetem volt az elmúlt évben!” Mondom: akkor szerencsés, hogy túlélte. Ő felháborodva: „Ha nem hiszi el, megmutatom a helyét! Már meggyógyult!” Felhúzta a nadrágját és tényleg nem volt ott semmi, emberünk tehát végig igazat mondott. Elszégyelltem magam.
Hozzátette, hogy története az újságban is benne volt. Felemelt egy összecsukott megyei lapot is, vagyis minden szava igaz lesz, amit ezek után mond. Természetes, hogy meghallgattam.
„És Ilona összetörte a tányérokat tegnap. Idegpszichiátrián van, idegi alapon. Nagyon súlyos. Ilyen a világ… Megmutatom a gyógyszereimet, szedem a nyugtatót. Asszonyom, az autó tulajdonosát most azonnal hozza ide nekem!”
A dialógusunk ezek után felpörgött:
– Mit szeretne uram, miben tudok segíteni?”
– Üzemi balestem volt, hetven méter magasból estem le a tetőről. A hírekben is benne voltam, a Híradóban! Nem látta? Itt vannak a gyerekek képei, tessék megnézni! Én életemben egy gramm alkoholt meg nem ittam.
– Grammot én sem…
– Keresem a családomat, az újságban is benne volt, hogy vissza akarom kapni a gyerekeimet.
– Maga mindennel bekerül az újságba?
– Nem mindennel. Ezzel sem fogok, amit magával beszélek.
– De, bele fog ezzel is. Miben tudok segíteni egyébként?
– Kizárt dolog. Na, kislányka, én ma negyven kilométert bicikliztem, mindig ennyit megyek, de mán vonatjegyre gyűjtök, hogy ne ezzel a hetvenegy éves biciklivel kelljen hazamennem. Beteg vagyok, beteg Ilona, beteg mindenki. Elhagyott a család, nincsen hol lakni, de inni azt nem iszok.
– Honnan tudja, hány éves a bicikli?
– Nagyon régi. Ilona idegi alapon van, itt van a kórházba’.
– De maga nincs is hetvenegy éves.
– De attól még nagyon beteg vagyok, nyugtatót szedek. Én nem tudok dolgozni. Ennek az autónak a tulajdonosát keresem! Mikkel járnak maguk?! Milyen emberek ezek? Nekem meg nincsen hol lakni...
– És az autóban akar lakni?
– Hát, ha odaadják…
– Nem hiszem, dolgozni járnak vele.
Kérdeztem, hogy egy kis ház körüli munka érdekli-e. Az nem, mert „évek óta nem tud mozogni...” Napi negyven kilométer és két halálos kimenetelű baleset után, ez mondjuk is nem is meglepő.
