Éppen tíz évvel ezelőtt repültem ki a családi fészekből. Rögtön egy másik városba. Elhúzódott a költözés, s már jócskán besötétedett, amikor a házikónkhoz közeli viskóból artikulálatlan üvöltésekre lettünk figyelmesek. A tagolatlan mondatok között tisztán kivehetők voltak a hangadó szavai, amelyek folyton egy igére és annak szinonimáira redukálódtak. Ezek véletlenszerű kombinációival nyomatékosította, ezúttal elsődleges célja, hogy élete párját jobblétre szenderítse.
A függöny mögül a hangok irányába sandítottam. Ekkor láttam először a kertszomszédokat. A hold fényében egyikük egy számomra ismeretlen állat hangját utánozva iszkolt, míg a másiknak valami fémes villant a kezében. Spontán nyúltam a telefonért, de a párom határozott érvelésére végül nem hívtam ki a rend őreit. Reggel rögtön kiderült, hogy hiába volt az aggodalom. Az üvöltöző nem nyírta ki az asszonyt. Sőt, az olyan jó fizikai egészségnek örvendett, hogy a szúnyoghálós ajtón keresztül dobta ki hitvesét a házból. Abban a fertályórában ő ígérgette a másiknak, hogy elveszejti életét. A mocskosfehér atlétás férfi a ház előtt lévő kutyaólnak csapódott. Még részeg volt. A kedves pofájú korcs ekkor már nem volt a házában. Ahogy meghallotta a nőt, távozott lakjából. Pavlovi reflex.
Néhány napig csend volt, majd mindez megismétlődött. Az „ember” gyakorlott mozdulatokkal fenyegetőzött, az asszony rutinosan, keresgélés nélkül találta meg a menekülési útvonalakat a sáros, szemetes udvarukon, a gyerekek meg már szinte játékosan, kántálva sikítoztak. A családban kétségkívül a legmagasabb érzelmi intelligenciahányadossal az eb bírt, aki némi szomorúsággal az arcán, – amennyire lánca engedte – tisztes távolból bámulta az őrült színjátékot. Másnap megint az „oldalborda” csinálta a fesztivált.
Évekig laktunk még ott, de a rendőrök szórványos családlátogatása sem változtatott semmin. Az elsőre vérfagyasztónak tűnő ribilliók végül szokványos háttérzajává váltak a mindennapi életnek, esti tévézéseinknek. Jó sokára mi is megszoktuk, hogy hiába a fogadkozás, nem váltja be szörnyű ígéretét egyik fél sem. Nem egy őszinte kapcsolat volt az övék. Csak varjúnász a ganajon.
