Egy órányi önfeledt bolondozás, szórakozás részesei voltak azok, akik a Várszínpadon megnézték Petőfi A helység kalapácsa című vígeposzát. A felvidéki Csavar Színház (Csallóközi Vándorok) produkciója elsöprő sikert aratott, a sikert pedig Gál Tamás szállította, aki szuggesztív erejű előadásával mindvégig fogva tartotta a közönséget. A cselekmény fordulóit zenei betétek választották el, a művész gitárral a kezében, hegedűstársával, Mester Lászlóval, megzenésített Petőfi verseket és népdalokat adott elő, táncházas parasztzenéléshez húzó stílusban. Gál Tamás a monodrámaként előadott darabban hitelesen idézte föl a közel két évszázaddal ezelőtti falusi kocsma hangulatát és a történet hőseit. Ott sorakozott lelki szemeink előtt széles tenyerű Fejenagy, Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi, a helybeli lágyszívű kántor, szemérmetes Erzsók, Bagarja a béke barátja meg Vitéz Csepü Palkó.
A többieket a nézőtéren ülő gyermekek személyesítették meg, akiket Gál biztos pedagógiai érzékkel vont be a játékba. Jöjjön fel, bíró uram! - és már ott is volt a színpadon a falu bírája, szemérmetes Erzsók, a kisbíró és a többi mellékszereplő. A színpadon látottak és hallottak jól adták vissza Petőfi vaskos humorát és gunyoros hangvételét, amellyel darabja szereplőit kifigurázta, ráadásul a mókázásba belefeledkezett közönség egy pillanatig sem érezhette, hogy a téma, vagy a nyelvezet elavult lenne.
A költő 1844-ben, mindössze huszonegy évesen, állítólag puszta jókedvéből írta A helység kalapácsát. Gál Tamás, aki kétségtelenül kiváló művelője az egyszemélyes műfajnak, ráérzett erre a jókedvre és mindenkit meggyőzött arról, hogy Petőfi alkotása friss és élvezhető ma is. Önkéntelenül gondol arra az ember, hogy az ilyesfajta előadásokkal lehetne klasszikusainkat megszerettetni, és érthetővé tenni a fiatalabb korosztályok számára. A Komáromból érkezett és gyulai felmenőkkel is bíró színművész a maximumot hozta ki a darabból. A publikum sokszori visszatapsolással hálálta meg a rendkívüli teljesítményt.
