A Gyulai Tavaszi Fesztivál a Gyulai Idegenforgalmi Egyesület programjával zárult az Elizabeth Hotelben, ahol Varga Zsolt gitárművész Szerenád hat húron címmel adott koncertet. A tavaszhoz kevésbé méltatlan, hűvös-nyálkás időjárásban is megérte kimozdulni a klasszikus gitárzene kedvelőinek, hiszen az ismert darabokon túl, különleges technikájú műveket is láthattunk-hallhattunk a mintegy egyórás hangverseny alatt.
Varga Zsolt a Békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola és Művészeti Szakközépiskola zenetanára. Zenei tanulmányait tizenhárom évesen kezdte, amely a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében csúcsosodott ki. Azóta, a tanítás mellett rendszeresen koncertezik hazánkban és külföldön egyaránt. Egy albuma jelent meg, a gyulai esttel azonos című Szerenád hat húron, amelyen lírai szerzemények szerepelnek.
Elsőként a brazil zeneszerző, Heitor Villa-Lobos egyik művét hallhattuk. A gitáresten ugyan főleg spanyol és dél-amerikai zenék szólaltak meg, Varga Zsolt egykori mestere, Szendrey-Karper László egy Tinódi Lantos Sebestyénnek emléket állító, középkori dallamokat megszólaltató átiratával folytatta koncertjét a gyulai vár tövében. Isaac Albéniz spanyol komponista Asturias (Leyenda) című szerzeményét eredetileg zongorára írta, manapság viszont többet hallhatjuk gitáron – mondta el közönségének Varga Zsolt, majd az első néhány hang után, aki címről nem ismerte a művet, az is nyugtázhatta az elhangzottakat. Venezuelai keringő, brazil tánc és egy perui inka dallam következett, majd Antonio Cano egyik művével a romantika korába is eljutottunk.
A klasszikus gitárjátékra jellemző a többujjas pengetési technika és az ebből következő többszólamú dallamvezetés. Azonban ezen túl többet is kapott az est közönsége, legfőképpen akkor, amikor a békéscsabai gitárművész kedvenc zeneszerzőjétől, Francisco Tárregától idézett, akinek sokféle, újszerű technikájának – dobolva pengetés, húrok beakasztása, egykezes játék, stb. – alkalmazásával célja volt a kecses hangszernek a lehetőségeit feszegetni, bemutatni. A különlegesség megszólaltatáshoz nyilvánvalóan virtuóz kellett, úgyhogy Varga Zsolt játékát vastaps kísérte, és hívta vissza a színpadra, hogy egy újabb hangulatteremtő tétellel zárja gyulai publikumnak szóló szerenádját.
