a közönség
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
A vetítést nem véletlenül időzítették február 2-ára. 60 éve, ezen a napon végezték ki ártatlanul a két gyulavári fiatalt a statáriumtörvényre hivatkozva a békéscsabai katonai laktanyában. 1957.02.02-án hajnalban az évtizedekre ítélt 16 vádlottból kettőn mégis végrehajtották a kiszabott méltatlanul túlzó, elsősorban példát statuáló halálbüntetést. Jeltelen sírba, gyakorlatilag a felismerhetetlenségig szétlőve a szemétre dobták őket, a családtagoknak szó nélkül kellett előző este elbúcsúzniuk. A megfélemlítés hatásos volt. Bejárta az országot a hír, számos korabeli lap cikkezett a két fiatalról (pl. Békés Megyei Hírújság), akiknek gyermekei, unokái sosem mesélhetik el hősiességüket. Dr. Erdész Ádám filmet lezáró mondataiba kapaszkodva azonban erkölcsi kötelességünk megvédeni és örökíteni az eszmét, amelyért életüket áldozták a nemzet harcosai: „Ma visszatekintve bátran nevezhetjük őket hősöknek, különösképpen annak fényében, hogy mártíriumot szenvedtek. Alighanem az ő döntésükben több volt az emóció, kevesebb a tudatosság, ne tagadjuk meg tőlük azt, hogy hősök voltak”.
A film a gyulai és gyulavári ’56-os eseményeket dolgozza fel, segít megismertetni a forradalom kevéssé ismert áldozatait a nagyvilággal. A budapesti események hatására Gyulán is tüntetők lepték el a várost, forrongott a hangulat, igyekeztek megszabadulni a szovjet elnyomás jelképeitől (elsőként a belvárosi vörös csillagtól). Ugyanakkor némi boldogságérzet és reményteljes októberi és novemberi hét után csalódniuk kellett, a karhatalom december közepére ismét erősebbnek bizonyult, a lázongókat elhallgattatták, megverték, letartóztatták és bebörtönözték, ellehetetlenítették, elűzték vagy éppen életüket vették el. A történelem kegyetlen vihara meggondolatlanul és gyilkos módon csapot le újra, mintha semmit nem tanult volna az emberiség korábbi bűneiből. Gyulán is eldördült az a bizonyos pufajkás sortűz a rendőrkapitányság előtt, amelynek hírére Gyulaváriban a hídnál fegyverekkel készültek fel az akár közelharcot is magába foglaló védekezésre. Az oroszok Váriba ugyan nem, a fegyverszerzés ténye „jószándékkal” azonban eljutott a belvárosba, és már másnap elkezdték összeszedni a résztvevőket, különösen a felbujtókat, noha fegyvert senkinél sem találtak, hiszen azokat korábban mind visszavitték a raktárakba. Farkas Mihály tapasztalt, leszerelt tiszt volt, Mány Erzsébet éles eszű, rátermett fiatal, ketten szervezték (volna) a hídellenállást. A semmiért büntették őket halálra, pap és család nélkül temették el mindkettőt…Sztankó János sírásónak volt igaza, aki később mégis elárulta a temetés körülményeit, hiszen nem tudta magában tartani a lelki traumát: „Átkozott nap volt.”
A forgatókönyvíró, rendező Bubryák István
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
A filmvetítés megszervezésében a Gyulai Polgármesteri Hivatal és az Október 23. Alapítvány vettek részt. Segítőként Beszterczey Attila színművész volt jelen, aki a narrátor szerepet is elvállalta a filmben, emellett a diákszínészek művészeti vezetője is volt. A rendezvény levezetőjeként Bagyinszki Zoltán, az Október 23. Alapítvány elnöke köszöntött.
A megemlékezésen mintegy 100 fő jelent meg, akik közül kiemelt tiszteletet és figyelmet kaptak a film készítésében résztvevő stábtagok – Krizsán Szilárd produkciós menedzser; Násztor Róbert vágó; Szél Zsolt operatőr; Kiss Antal fény- és hangtechnikus; Kiss Katalin rendezőasszisztens -, az ’56-os veteránok és családtagjaik, városunk vezetői és az Alapítvány kurátorai. A meghívottak között voltak: M. Szabó András (egykori polgármester), Bay Mihály, Bólya Ferenc, Dandé János, Hódi Rezsőné Szénasi Ilona, Szántó Sándor, Szántó Mihály, Sinkó László, Papp László (egykori börtönparancsnok), Tamáshidy Éva, Balla Tibor Péter, Csonka György, a Nádházi család, a Petrás család képviselői, Székely Mihályné, Lévai István (a békéscsabai POFOSZ elnöke és az országos elnökség tagja), a POFOSZ gyulai és békéscsabai tagjai. Külön tisztelettel köszöntötték dr. Erdmann Gyula és dr. Erdész Ádám történész-levéltárosokat, akik szakmai tanácsokkal, háttéranyagokkal és interjúrészletekkel segítették a film eszmei értékének növelését.
A forgatáson részt vettek a gyulai Calliope Diákszínpad tagjai, az Erkel Ferenc Gimnázium néhány tanulója is. A filmben a jogi szakkommentárokat dr. Antal Tamás, a Szegedi Tudományegyetem jogi fakultásának docense fejtette ki. A felvételeken kuriózumnak számítanak a Vánsza Pál (a POFOSZ ügyvivője) magángyűjteményéből származó képsorok, ahol Mány Rozália (Erzsébet nővére) beszél 1990-ben a testvéréről.
Bagyinszki Zoltán nyitóbeszédében elmondta, hogy igen szép és gazdag évet zárhattunk 2016-ban, hiszen számos sikeres gyulai rendezvényt szerveztek a 60. évforduló alkalmából, több mint 20 program, benne két emléktábla avatása (Nádházié és a sortűzé), a most elkészült film és egy folyamatban lévő könyv gazdagították/gazdagítják majd a történelmi archívumot. A könyvet a Mogyoróssy János Városi Könyvtár munkatársai készítik pályázati támogatás segítségével.
Ez a film a rendező szándékai szerint emlékfilm, amely bizonyítja, hogy 1956-ot feledni nem lehet, minden eszközzel dokumentálni illik, és eszmetörténeti szerepét realizálni kötelesség! Ezt az üzenetet egy olyan szívhez szóló munkával sikerült megvalósítani, amelyet minden élő generáció tagjának látnia kell!
