– Amikor sok ember összegyűlik egy helyre, az mindig feltűnő, és mindig felmerül a kérdés, hogy miért gyűltek össze, mi késztette őket arra, hogy együtt legyenek – kezdte beszédét Dávid Péter. Mint mondta, az iskolában, amikor az információs tábla körül gyülekeznek a pedagógusok, mindig az az első kérdés, hogy mi történt, de mennyivel jogosabb a kérdés ilyenkor, amikor ismerősök és ismeretlenek gyűlnek egy ilyen ünnepségre.
Hozzátette: ha megkérdeznék az egybegyűlteket, hogy miért jöttek el, akkor néhányan – a diákok – biztos azt mondanák, hogy azért, mert kötelező volt, mások azt, hogy itt találkozhatnak az ismerőseikkel, de vannak olyanok is, akik átélték az 1956-os eseményeket.
Kiemelte: azt, hogy az ünnepeink valóban ünnepek – legyen az egyházi vagy állami – senki sem vonja kétségbe, ahogy a ma élő történészek sem vonják kétségbe, hogy 1956 forradalom volt, de akkoriban nem volt ilyen egyértelmű a megítélése – példaként a saját nagynénje történetét hozta fel, aki Budapesten volt az események alatt –, sőt, a mai napig vannak olyanok, akik ellenforradalomként hivatkoznak rá.
Dávid Péter hangsúlyozta: október 23-át az teszi ünneppé, hogy olyan értékeket hordoz, amelyek miatt megéri sok embernek, ismerősöknek és ismeretleneknek, összegyűlni. 1956-ban, még október 23-a előtt Szegeden fogalmazta meg a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége azt a tizenhat pontot, amely a forradalom értékeit gyűjtötte össze, közérthető formában.
Olyan értékeket fogalmaztak meg, mint a nemzeti önrendelkezés, az egyenlő, titkos választások, de szerepelt a kommunista vezetők megbüntetése is, amely úgy tűnhet, hogy valami ellen irányul, de ez valójában a jogról és az ahhoz kapcsolód igazságról szólt. Írtak a sajtószabadságról, továbbá új, nemzeti jellegű címert követeltek, és azt, hogy március 15-ét és október 6-át nyilvánítsák ünneppé.
– És olyan értékeket is felmutat 1956, ami nem fogalmazódik meg a 16 pontban: a bátorságot és a kiállást ezek mellett az értékek mellett – fogalmazott, majd hozzátette: nem csupán azért gyűltünk össze, mert kötelező vagy azért, hogy találkozzunk, hanem azért, mert az ünnep mindig érték.
Az emlékbeszéd után Vass György Jászai Mari-díjas színművész, valamint a Papp-Sárdy Acoustic Zenekar adtak emlékműsort, majd a koszorúk elhelyezésével zárult a megemlékezés.