Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztek október 23-án Gyulán. Az ünnepség Gyulaváriban, az 1956-os kopjafánál indult, majd az Október 23. téren folytatódott, ahol Teleki-Szávai Krisztina, a Gyulai Tankerületi Központ igazgatója mondott emlékbeszédet.
– Létezik-e szabadság? Van-e szabad akarat? Kitérhetünk-e a nekünk szánt út, sorsunk elől? Az emberi lét szabadsága összefügg-e a társadalom, a nemzet sorsával? Az egyént és az egész emberiséget érintő szabadság kérdéskörével időről időre mindannyian találkozunk – kezdte beszédét Teleki-Szávai Krisztina.
Mint mondta, ilyenkor felidéződnek bennünk a történelem nagy nevei és eseményei, köztük 1956 is, valamint az ember, aki mindezeknek előidézője és elszenvedője is.
– 1956 szabadságkérdése világtörténelmi jelentőséggel bírt: a magyarok összefogtak az idegen elnyomás ellen – fogalmazott, hozzátéve, hogy azért akartunk szabadok lenni, mert tudtuk, „nincs módunkban kitérni a hűség elől”.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Aláhúzta: mertünk szabadok lenni, mert tudtuk, hogy egyéni és közös vállalásaink hozhatják el a szabadságot, vezethetnek el bennünket az igazsághoz, valamint nem lehet belenyugodni az örökös félelembe, a zsarnokságba, az elnyomásba, a kiszolgáltatottságba, a sztálinista terror örökségébe.
– A nemzeti szolidaritás jegyében a szabadságért, az alapvető emberi jogokért életüket adó magyarok történelmet, világtörténelmet írtak: meg merték kérdőjelezni a kommunista rendszer létjogosultságát. Egy idegen hatalom elnyomását.
Teleki-Szávai Krisztina kiemelte: 1956 hősei többek között azok a pesti és debreceni srácok voltak, akik az 1848-as márciusi ifjakhoz hasonlóan felvállalták egy egész ország nyomorúságát, hűek akartak lenni önmagukhoz, mertek reménykedni egy jobb jövőben; hitük, akaratuk, történelemformáló cselekedetük példaértéktű.
– A polgári önszerveződés városunkban rögvest megkezdődött, munkástanácsok jöttek létre, s megalakult a forradalmi bizottság is. A megválasztott elnök, a szabómester Nádházi János, beszédeiben s cselekedeteiben éppúgy, ahogy később M. Szabó András, Gyula forradalmi polgármestere is, a városi üzemek s közigazgatás stabil működését, a törvényesség, az igazság és tisztesség rendjét tartották szabad akaratból a megalkuvások nélküli, egy békében élő nemzet jövőképét nyújtó, bizton járható útnak.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hangsúlyozta: mi, magyarok 1956 októberében bebizonyítottuk, hogy nemzetünk, önmagunk megmaradásáért képesek vagyunk közös akaratunk érvényesítésére. 1956 hősei azzal váltak igazi naggyá, hogy nem hagyták a tagadás szellemének érvényesülését, szabad akaratukból merték a küzdelmet választani.
– Testvérek, unokatestvérek, édesanyák és édesapák, nagyszülők és gyerekek, a családok szövetéből a magyar nemzet dúsan hímzett kelméjét szövi ma is az élet. És a nemzet szövetének erőt és gazdagságot az igaz és a jó, a bátorság, a tisztesség, a becsület és a szánalom, a remény és a szeretet adhat. Védve nemzetünket és szabadságunkat. És ne feledjük: hogy a béke, a család, a keresztény értékek megőrzése közös felelősségünk, mert nincs módunkban kitérni a hűség elől.
Az emlékbeszéd után Rékasi Károly és Kurkó József Kristóf színművészek, valamint a Tabán táncegyüttes adott ünnepi műsort, majd a koszorúk elhelyezésével zárult a megemlékezés.
