mocsár-pörjés józsef
Fotó: Gyulai Hírlap
Sanyi életében nem sok minden változott a Coviddal, de körülötte minden megváltozott a világban, minden kicsit „sanyis” lett. Olyan szokások váltak a mindennapok részévé, amilyenek korábban másokra (tömegesen) egyáltalán nem voltak jellemzőek.
Sanyi életének például természetes része a napi megszámlálhatatlan számú kézmosás. Nála már húsz évvel ezelőtt is természetes „zsebkellék” volt a kézfertőtlenítő, annak többféle változata lelhető fel ma is nála.
Sanyi nem ér hozzá a kilincshez és az ajtóhoz kézzel. Számos technikát dolgozott ki a kéz nélküli ajtónyitáshoz, a megváltást számára azonban a fotocellás ajtók elterjedése jelentette.
Sanyi ruhatárának eddig is része volt a maszk és a kesztyű mint „egészségvédelmi” eszköz. Ezeket ő nemcsak télen, hanem az év minden szakában előszeretettel használja.
Sanyi nem szereti a tömegrendezvényeket, nem jár közfürdőbe, utazásaihoz mindig a turisztikaifőszezon-mentes hónapokat választja. Talán ő az egyetlen magyar, aki nyáron még nem látta a Balatont.
Sanyi az, aki mindig az utolsó előadásra és vetítési napra vesz jegyet, hogy senki ne üljön körülötte. Az ideális „nézőtérbuborék” számára a jobbra-balra és az előtte-mögötte két-két üres szék.
Sanyi soha senkivel nem fog kezet, nem szereti, ha hozzá vagy a ruhájához érnek, azt sem, ha közel állnak hozzá beszélgetés közben. A puszi és az ölelés számára nem ismert megnyilvánulás.
Az elmúlt hónapokban a világ Sanyihoz idomult, mostanában már nem érzi furcsának saját szokásait. Ennek köszönhetően emberi kapcsolatai is sokat fejlődtek. Sanyi teljesen megváltozott, kinyílt számára a világ.
