Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Gyász

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Mocsár-Pörjés JózsefPUBLICISZTIKA • 2022. május 15. 20:45
Gyász
Elmaradt emlékek

MOCSÁR-PÖRJÉS JÓZSEF

Fotó: Gyulai Hírlap

Igen, eszembe jutott az a jó hangulatú ménesi bortúra, Tüdős úr konyhája, a zakuszka, az erdeigomba-saláta és a vaddisznópástétom íze. Oda, ahova évek óta készültünk, ahol szerinted Magyarország egyik legjobb halászlevét főzik, már nem tudunk elmenni közösen.

Az is eszembe jutott, hogy amikor a Gyulaiságunk című interjúköteted bemutatóján szóba kerültek a kedvenc helyek, te az Esze Tamás utca szép, öreg bodzafáját említetted, amely virágzáskor sajátos hangulatot árasztott. Az a bodzafa sincs már meg…

Arra a portrébeszélgetésre sem kerülhet már sor, amiről még tavaly ősszel egyeztettünk nálad. Kérted, részletesen beszéljünk át mindent, s végül igent mondtál a kamerák előtti interjúra, aminek ezúttal rólad kellett volna szólnia. Számos kérdésem lett volna hozzád, pedig leginkább hallgatni szerettelek. Jó volt tanulni tőled, érteni téged.

Barátságunk kezdetére nem emlékszem, ahogyan első találkozásunkra sem. Születésünk okán 29 év választott el minket, ezért is volt megtisztelő számomra, hogy nyilvános közéleti vitákban mindig számíthattam rád és tanácsaidra.

A legutolsó elektronikus levélváltásunkban, a választási végeredmény ismeretében, az írtad, hogy „nagy kő esett le a szívünkről”, ki kell értékelnünk a történéseket. Sajnos ez is elmaradt.

A Gyulai Hírlapban megjelent utolsó publicisztikádban azt írtad: „Úgy gondoltam, hogy a civil világban is nagy szükség van olyan emberekre, akik maguk körül, az egyházban, a munkahelyen, baráti és családi körben újra szövögetik környezetük szakadozott szövetét.”

Te ilyen ember voltál.

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)