Egy kis ápolgatás után egészen szép lehetne a kóborló puli, aki nem elcsavargott, inkább kidobták. Hónapok óta az utcán él a – gyalogosok szemszögéből - kedves eb. Fiatal, kicsit loncsos, még gazda is jelentkezett érte, de ő nem kért belőle. Az új helyén tábort vert és őrzi az új fedél nélküli utcarészt.
Milyen kis sovány volt még a tél elején, de valahogy mégis megvastagodott a sok jó szándékú környékbelinek köszönhetően. Gazdátlan, oltatlan, üldözi területén a kutya sétáltatókat, motorosokat, bicikliseket és ebből – emberszemmel nézve természetesen – elég lett. Lakossági szempontból, mindaddig nem tesz senki semmit, amíg nem történik valami baj. Miért is tenne bárki valamit, hiszen nem az ő kutyája és családját még általa - megijesztésen kívül - kár nem érte.
Törvény írja elő, és ennek megfelelően városunkban is adatlapot töltetnek ki az ebtartókkal. Nem véletlenül született meg az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény, mely értelmében többek között a gazdának kötelessége az eb szükségleteinek biztosítása.
Esetünkben a kutyának gazdája már nincs, viszont hónapok óta birtokol több utcarészt. Senki nem kívánja a jószág kárát. Többen befogadnák, de nem engedi, többen hamarosan bekövetkezendő kilövését jósolják. Hallottam, már neve is lett a vad „kedvencnek”.
Mit gondolnak? Mi történhet ezek után egy kidobott, elhagyott Bogánccsal?
