
Weöres Sándor születésének századik évfordulójára emlékeztek a gyulai Ünnepi Könyvhét harmadik napján. A Gyulai Arany János Művelődési Egyesület és a Mogyoróssy János Városi könyvtár közös rendezvényén Alföldy Jenő kritikus, irodalomtörténész tartott előadást a költő Psyché című verses regényéről.
Mivel a program az előre meghirdetett időponthoz képest egy órával később kezdődött el, a korán érkezők egy Weöres Sándorral készült riportfilmet is megnézhettek a Simonyi-olvasóteremben. A rendezvényen Dézsi János könyvtárigazgató személyes véleményét osztotta meg a hallgatósággal köszöntőjében. Mint mondta, kevés Weöres Sándorhoz fogható zseni van a magyar irodalomban, hiszen nem sokan bántak úgy a szavakkal, ahogy ő.
Alföldy Jenő elöljáróban elmondta: a József Attila utáni magyar költészetből Weörös Sándor áll a legközelebb a szívéhez. A kritikus beszédében kiemelte: a költő világnézetének középpontjában az örök és változatlan eszméje áll.
Bevezetője után az előadó Psychéről szóló írását olvasta fel a közönségnek. Munkájában hosszasan elemezte a költő által kreált fiktív szerző, Lónyay Erzsébet karakterét. Weöres nőalakjának ókori modellje a római mitológia alakja: Psyché, aki a legerősebb érzelem, a szerelem női princípiumának az allegóriája – mondta el a szakember.
– Olyan nőmodellt elevenített meg 19. század eleji formában és az akkori történelmi, művelődéstörténeti korképbe helyezve, amely élni segít a harmadik évezred eszményt kereső nőinek csakúgy, mint a női sorsot befolyásoló, sorsukat velük összekötő férfiak emberiségfelének – hangzott el az előadáson.
A Weöres Sándort személyesen is ismerő Alföldy Jenőtől megtudtuk: a verses regény fogadtatása a megjelenését követő hónapokban és években meglehetősen vegyes volt, abban azonban egyetértettek a kritikusok, hogy a költő versei hibátlanul hozzák a klasszicizmus, a rokokó népiesség és a késő manierista költőnők stílusát.
A rövid előadás után a közönség tehette fel kérdéseit a kritikusnak. A szakember válaszaiból kiderült: Weöres Sándor soha nem akart népszerű lenni, és szívesen támogatta a fiatal költőket. Többször előfordult, hogy a díjakkal járó pénzösszegeket elosztogatta.






























