Nem nagyon nevezhetjük a Real Madridot a sztárok súlya alatt összeomló csapatnak. Valójában, akit én sajnálok és sztárnak nevezek, az ma már egyedül csak Raul. Példa értékű, hogyan tettek tönkre, építettek le egy csapatot néhány év alatt. A Real kálváriája akkor kezdődött, amikor Del Bosque edzőt elküldték, akkor, amikor még semmilyen probléma nem volt a csapat körül. Mindenki értetlenül fogadta ezt a döntést a világon. Azóta pedig megfordult pár edző a csapatnál, és a néhányuk által magával hozott erősen másodosztályú szintet megütő játékos. Elmondhatjuk, hogy az „i”-re a pontot a nemrégiben 2–6-ra végződött Real–Barca meccs végeredménye tette fel. Az, hogy a Barcelonában több mint zsenik és istenek játszanak, ezt mindenki tudja. Viszont a puyoli alázat, a küzdeni akarás vagy az, hogy „meghalljak a csapatomért”-gondolat még a 2006-os év aranylabdásánál, Cannavarónál sem volt tapasztalható. Pedig ő Isten ajándékának tekinthetné azt, hogy ezzel a tudással egy Real Madridban játszhat. Én úgy vélem, hogy nem edzőket kellene váltogatni évről évre a Madridnál, hanem csinálni kellene egy nagytakarítást, és a nagyképű, magával megelégedett, műmájer, páva futballistákat kellene lapátra helyezni.
