A téma az utcán hever – tartja a mondás. De melyik utcán, mert arra én ma nem jártam. Szóval jegyzetet kell írnom, de az ihlet valahol máshol jár. Nem ütköztem meg mostanában semmi különös dolgon, aminek visszásságára érdemes lenne felhívni a figyelmet. Vagy írjak valami szentimentálist a békésen hulldogáló megsárgult levelekről? Uncsi. Nem háborított fel a kelleténél jobban egy szebb napokat is megért település felé tartó busz utazóközönsége sem, tudniillik a közoktatási intézményekből kitóduló ifjúság viselkedése hagy némi kivetnivalót maga után. Nem részletezem, de aki meg akar ismerkedni a pokol egyik bugyrával, az próbálkozzon a járaton, mondjuk pénteken, suli után. Ja, és ne lepődjenek meg a buszsofőr azon érthetetlen kérdésén sem, hogy miért nem utaztunk inkább eggyel korábbi busszal. A tízpontos kérdésre kedvünk szerint válasszunk ki egy feleletet. 1: Lekéstem; 2: Én így szeretek utazni: büdös szardíniásdoboz szintű tömegben, dörgölőző ficsúrok és cédára festett tinik közé beszorulva; 3: Én fizetek, ön vezet! 4: Közöd?
Szóval ott tartottam, hogy az ihlet nem szállt meg, mert valahogy most olyan kisimult minden. Még az sem verte ki a biztosítékot, hogy szombat kora reggel ütvefúró zajával riasztott fel a szomszéd. Végül is mikor kell szétfúrni a kérót, ha nem hétvégén hajnalban?! A lényeg, hogy tízre befejezze. Nemde? És ugyan már…, miért kéne dúlni-fúlni a vasárnap délben telefonálók miatt? És azokról miért kellene rosszat gondolni, akik a száraz faleveleket hosszan égetik kertjükben, kazánjukban pedig bőven befér a fa mellé a gumicsizma is. Nesze neked környezettudatos életmód. Szóval a téma az utcán hever, csak nem találom.
