Különös dolgot hallottam a napokban, amit hittem is meg nem is. Állítólag a világ legnagyobb üdítőital gyártója (hogy ne csináljak reklámot neki) egészen más összetételű italokat forgalmaz Európa nyugati részén, mint a keleti blokk országaiban. Vagyis a volt kommunista országok polgárainak megfelel a gyengébb minőségű cucc. Valami olyasmi lehet, mint egykoron a Likőripari Vállalat által gyártott híres magyar keserű likőr, meg az eredeti, amelynek Zwack Péter tudta a teljes receptjét. Magam persze nem tudom megerősíteni, hogy valóban van-e különbség, mert amikor a nyugati országokba eljutottam, inkább voltam kíváncsi a sör, mint a szénsavas cukros víz minőségére.
Most viszont megerősödni látszik a hír, hiszen Szlovákiában több termékre kiterjedő minőségellenőrzést végeztek, s különös megállapításra jutottak. Míg a nyugaton árusított sonkában 91 százalék hús van, addig a szlovák boltokba 70 százalék hústartalmú sonka kerül. A keksz kakaótartalma a sógoroknál háromszorosa, mint szlovák szomszédainknál, s nagyjából ugyanez a helyzet a vizsgált tejszín, illetve ketchup esetében is. Az árak általában egyformák, de nem ritka, hogy a jobb minőségű terméket Ausztriában olcsóbban kínálják. Egyedül a magyar marketinges által kitalált lila tehenes svájci csoki minősége volt egyforma minden országban.
A dolog nem pusztán azért megdöbbentő, mert mélyen erkölcstelen, hanem azért is, mert jól szimbolizálja, mit jelent a gyakorlatban az európai népek nagy egysége. És hogy mennyire vesznek komolyan minket az Unióban. És akkor ebben a szellemben kell végiggondolni annak a kormánynak a minősítését, amelyik deklarálta, hogy nem az EU-nak kell elégedettnek lennie a tevékenységével, hanem a magyar polgároknak. Meg azét is, amelynek időszaka alatt Magyarországon vették fel a világban nyújtott svájci frank alapú hitelek 10 százalékát, melynek eredményeként 140-szeresére növekedett a lakossági eladósodottság…
