A népzene, a néptánc nagyon kedves a szívemnek. Talán azért, mert ősi üzenete van, számtalan olyan elemet magában foglal, ami évszázadok óta kíséri a magyarságot. Mind a zene, mind a tánc közvetíti egy nép örömeit, bánatait, boldogságát és keservét.
A Körösvölgyi Sokadalom szombat esti gáláján a Békés megyei táncegyüttesek mutatkoztak be a közönségnek. Hogy sokan gondolkodnak hozzám hasonlóan, abból is látszik, hogy a takarót kívánó idő ellenére is megtöltötték a tószínpad széksorait az érdeklődők. És nem kevesen nézelődtek a tópartról sem.
Az együttesek színes műsort állítottak össze az ünnepi alkalomra. Külön öröm volt számomra, hogy több fellépő csapatban három korosztály is ropta a színpadon, jelezve, hogy a legkisebbek között is utat találtak a néptánc megszállottjai.
Bár a fogam vacogott, mert nem úgy készültem, hogy az évszakhoz képest hűvösnek számító napon a késő estébe nyúló produkciókat végignézem, nem bántam meg a döntést. Fergeteges táncokat láttam, s a taps kissé felmelegítette a gémberedő tagjaimat.
Az est vége felé a Körös Táncegyüttes is fellépett. És ez a műsorszám elrontotta az élményemet. Megmagyarázhatatlannak éreztem, hogy egy hat évtizedes múltra visszatekintő néptáncegyüttes, amely szervesen hozzátartozik a gyulai kulturális élethez, miként adhat ilyen műsort. A néptánc ugyanis különös dolog: egyrészt épít a táncosok egyéni tudására, de az igazi szépségét az teljesíti ki, hogy sok egyéni elemekkel ügyesen bánó táncos szerepel együtt a deszkákon. Nos, a Körös hat párral gondolta elkápráztatni a közönséget. Nem igazán sikerült. Nem azért, mintha a fellépők nem adtak volna bele apait, anyait, hanem azért, mert üres, vagy féloldalas volt a színpadkép, a kevés táncos miatt nem érvényesült a koreográfia sem. Egy tucatnyi ember az általában nem kevés, ez esetben viszont annak bizonyult. Az egész olyan volt, mintha valahogy muszájból lettek volna ott, ami élesen szemben állt a többi együttes örömtáncával.
Én nem tudom, hogy kinek min kell elgondolkodnia, kinek mit kell tennie az ügy érdekében, de méltatlannak érzek egy ilyen produkciót. Mind a város kultúra iránt érdeklődő lakóival, mind pedig a Körös hagyományaival szemben.
Azon már csak hazafelé, utólag gondolkodtam, hogy milyen régen láttam gyulai zenekart népzenét játszani. Bizonyára ennek is megvan a maga oka…
