mens sana in corpore sano
Feri, a regényíró mondja: „Hogy a mind extrémebbé váló tévénézési (értsd: bugyutaság, unalom, felszínes gondűzés és szórakozás), valamint internetezési (értsd: kialvatlanság, türelmetlenség, csőlátás, ostobaság) szokások mennyire befolyásolják az emberek nyelvhasználatát, arról – lévén, általános iskolában tanítok – naponta több alkalommal van módom meggyőződni. Ezért is találtam érthetetlennek egy felolvasóest utáni beszélgetéskor azt a kérdést, amely feltevésének pillanatában afféle szemrehányásként csapódott közénk: miért káromkodom annyit írásaimban? A felhevült kérdezőt csak nagy nehezen sikerült meggyőzni arról, a regénybeli káromkodás – remélhetőleg – sohasem a szerző féktelen indulatát és agresszióját tükrözi, sokkal inkább a szereplők jellemzésére szolgál: egy jól láthatóan ittas és a világ különféle dolgairól (pl. könyvek) alulinformált segédmunkásnak aligha jut eszébe a Petőfi-kétely, és sohasem fogja az ürüléket salakanyagnak, székletnek nevezni (vö. minek nevezzelek?). Aminthogy otthon vélhetően a kérdést feltevő illető sem. Egyébként a tévéről csak dicsérettel szólhatok: az elmúlt három évben egyetlenegy káromkodást sem hallottam ott. Persze lehet, ehhez az kell, hogy kizárólag sporttévét nézzek. Ez esetben: legyen!”
