A ’90-es években készült egy újságcikk arról, hogy hány aktív labdarúgónak van valamilyen felsőfokú végzettsége. Persze valljuk be őszintén, mi, focisták, sosem voltunk IQ-bajnokok, és azért napi két edzés mellett kevés játékostól volt elvárható, hogy elvégezzen akár csak egy főiskolát is.
Nem is nagyon tették, ezért akkoriban csupán három aktív labdarúgó büszkélkedhetett valamilyen felsőfokú végzettséggel a magyar első osztályban. Korábban, a ’70-es években Szegeden, akkora „istenek” voltak a labdarúgók, hogy a helyi jogi egyetem lehetőséget biztosított a SZEOL játékosainak ahhoz, hogy felvételi nélkül bármelyikük elkezdhesse az iskolát.
Néhányan ebből a csapatból a mai napig is praktizáló ügyvédek, az már más kérdés, hogy végül hogyan is lett meg az a diploma. Vajon mi lett volna belőle, ha – Gyulán szinte mindenki által ismert– dr. Petróczky István nem az orvosi hivatást választja? Nagyon ígéretesen ívelt felfele akkortájt a futball karrierje. De hasonlóan nagy lehetőség kapujában áll a gyulai atlétikai klub fiatal versenyzője, Balogh Zalán is, akinek döntenie kell, kellett, hogy sport vagy tanulás. Ez év őszétől ugyanis felvételt nyert a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, úgy, hogy már volt fedett pályás magyar bajnok 800 méteres síkfutásban, és a válogatott mezt is már magára ölthette. Büszke lehet rá a város, és legyen példaértékű a fiatalok körében, hogy némi akarattal a sport és a tanulás együtt is működőképes tud lenni.
