„Van férfi, aki nős.” (Szapphó)
„Van férfi, aki nem?” (Béla)
Március 8-a van – minden évben pontosan egy héttel Petőfiék előtt ünneplik a nőket. Rendesen ki van ez találva: tavasz, szenvedély, madárforradalom. Továbbá az van, hogy amikor ezek a sorok születnek, egy nappal a Nők hivatalos napja előtt, odakinn tényleg tavaszos az idő, süt a Nap, és szerelmes igéket csicsereg a szív. Nem emlékszem borús március 8-ára (március 7-ére sem), ami tökéletesen szimbolizálja azt, amit a nők a világban jelentenek: nyugalmat, szépséget, fényt. Hogy rend van, és minden úgy van jól, ahogyan éppen van.
Megjegyzem, délelőtt a pázsit egy része méregzöldnek mutatta magát, a másik fele jégbe fagyottan tündökölt. S hogy hiába a Nap sárgásan csordogáló férfiereje, a szabadban idegesítően hideg van. Gondolom, ennek is megvan a szimbolikája.
Volt egy kutyánk, Léna. Akkortájt házunk őrzésének alfája és omegája. A Léna női név, ugyanakkor Léna, a mi Lénánk, ami az ivari szempontokat illeti, sajnos hím volt. Mindez persze semmit sem vont le az értékéből, miként az sem, hogy nem eléggé közelről nézve leginkább egy nagy tál megkocsonyásodott kelkáposzta-főzelék benyomását keltette. Egykori osztályfőnököm szavaival élve: csúnya nő nincs, csak ápolatlan.
Arra, hogy az ebet mégis miért Lénának kereszteltük, feltehetően Csárli, a szomszéd régi kutyája tudna hitelt érdemlő feleletet adni, aki nevének dacára – sajnos – igazi nő volt. A nőt nagy n-nel értve, mint általában.
Tudunk nőkről, akik annyira fontosak és jelentősek, hogy többször is felbukkannak a történelemben. Eszünkbe juthat Török Sophie, aki először Kazinczy Ferenc oldalán vakított, hogy a következő – igaz, száz évvel későbbi – pillanatban már Babits Mihály életét keserítse. És e helyütt, lévén, más téma, nem szólhatunk azokról a nebulókról, akik módszeresen keverik ezt az előbb említett Kazinczy Ferencet Karinthy Frigyessel, aki viszont az előbb említett következő pillanatban élt. Mennyi név, és szinte mind férfié!
Mindent összezavarnak a nők.
Március 7-én délelőtt anyukám, miután aggályaim kifejtettem neki a közelgő tavaszünneppel kapcsolatban, mondott egy megfontolásra méltót. Ha nem lennének nők, asszem, nektek annyi lenne.
Nektek. Ez azért nagybetűvel volt mondva.
