durkó károly, székely árpád, balogh dorottya és durkó áron
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A gyulai cukrászat címmel jelent meg a Gyulai Évszázadok Alapítvány könyvsorozatának 17. kötete, amelynek bemutatóját december 5-én délután tartották a Mogyoróssy János Városi Könyvtár színültig telt Simonyi olvasótermében. Az eseményen a könyv szerzőinek és szerkesztőinek beszámolóit hallgathatták meg az érdeklődők.
A város polgármestere, Görgényi Ernő vetette fel egy beszélgetésen, melyet Durkó Károllyal folytatott, mi lenne, ha megírnák a Százéves cukrászda történetét. A Gyulai Évszázadok Alapítvány elnöke és szerzőtársa, Székely Árpád úgy döntöttek, kibővítik a témát: nem csupán a máig turisztikai vonzerőt jelentő cukrászda múltját dolgozzák fel, és nem is csak a gyulai cukrászat történetét, hanem átfogó képet nyújtanak majd a kézművesiparág kialakulásáról. Utóbbi feladatot Durkó Károly fia, Durkó Áron joghallgató vállalta magára.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A gyulai cukrászat kutatóinak mindenki szívesen segített
A könyv megírásakor a rendelkezésre álló forrásokat és a már korábban elkészült történeti munkákat is felhasználták a szerzők. Székely Árpád helytörténész a gyulai cukrászok leszármazottait igyekezett megkeresni, szóra bírni. Valamennyien pozitívan viszonyultak a kezdeményezéshez, és dokumentumok, fotók felajánlásával, személyes elbeszélések megosztásával járultak hozzá a könyv megszületéséhez.
A többkötetes szerző főként a Lindenberger családtól kapott jelentős támogatást, de a Berényi, a Szikes, a Borek és a Popp családokhoz köthető műhelyekre vonatkozó adatokhoz is így jutott hozzá. A könyvbemutatón a messziről idekerült török Abdullah bácsiról is szót ejtett, akinek a fagyijaira sokan meleg szívvel emlékeznek vissza Gyulán.
Balogh Dorottya, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Vármegyei Levéltárának igazgatóhelyettese a Reinhardt (Százéves) cukrászda épületére fókuszált kutatásai során, de a Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár jóvoltából a cukrászda elődjéről, Salis András két évig működő vállalkozásáról is sikerült nagyon informatív levéltári forrásokhoz hozzájutnia.
A szakember elmondta, hogy az ingatlan az 1801-es nagy gyulai tűzvész után épült Czigler Antal tervei alapján. Első tulajdonosai kevésbé ismertek, azt viszont lehet tudni, hogy Salis András birtokába vagy bérleményébe egy nagyváradi születésű katonatiszttől került. Salis András svájci cukrász volt, aki bejárta szinte egész Európát, mielőtt még Gyulán letelepedett volna. Az ő korából szerencsére számos berendezési tárgyat és falfestményt megőriztek az elődök. Ezeket már az Entz Géza által vezetett korábbi felújításkor konzerválták, majd a nyolcvanas években ismételten kezelésbe vették a restaurátorok.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kiváló marketingfogások „futtatták fel” a gyulai cukrászdákat
Balogh Dorottya levéltáros szerint a 19. században annak köszönhetően lett népszerű a gyulai cukrászda, hogy valódi közösségi szórakozó- és társalgóhellyé vált, ahol reggelit és vacsorát is felszolgáltak. Biliárdozni is lehetett itt, illetve német és magyar nyelvű irodalmi folyóiratokat olvasgatni, nem véletlen, hogy a vendéglátóegységet elsősorban a tisztviselőréteg látogatta, leginkább férfiak.
A Reinhardt-féle cukrászda az 1800-as években arról is híres volt, hogy a termékek minősége nemcsak hogy kifogásolhatatlan volt, de néhány koronával még olcsóbb is, mint másutt. Valódi különlegességeket is kínáltak a betérőknek, a fekete kávék mellett például fehéreket is. Fennmaradt receptek tanúskodnak arról, miként készültek a gyulai frissítő italok.
A Szikes cukrászdáról az intenzív citrom- és vaníliaillat jutott eszébe Balogh Dorottya levéltárosnak, aki arra is szívesen emlékezik vissza, hogy a legendás cukrászda téglával kikövezett udvarán egy kitömött krokodil fogadta a vendégeket. Érdekesnek találta továbbá, hogy a kutatás során olyan forrásanyag is előkerült a gyertyaöntő Marosán család hagyatékából, amely egy másik kötet létrejöttéhez vezetett. Ezt Székely Árpád írta meg a 1942-ben hősi halált halt királyi repülős szakaszvezetőről, Tauber Istvánról.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Izgalmas történetekből állt össze a gyulai „cukrászkötet”
Székely Árpád felidézte, hogy gyermekkorában a délelőtti filmvetítések után a barátaival gyakran betértek a Százéves cukrászdába. Az akkori cukrászmester-tulajdonos, Osi bácsi ugyanis egy forintért két gombóc fagyit adott a nebulóknak. Fiatalemberként többnyire már nem ide, hanem egy másik kedvelt gyulai közösségi helyre, a „Kaszinóba”, vagyis az egykori Berényi cukrászdába járt a cimboráival, ahol nagyon jókat beszélgettek egy-egy „csájá”, azaz tea mellett. Oláh Györgyöt, a Komló vezetőjét és feleségét, Farkas Erzsébetet, a Hóvirág presszó (később Ifjúsági presszó) vezetőjét is kiváló emberként ismerték meg, fiuk a baráti társaságukhoz tartozott.
Durkó Károly szerkesztőként arra kérte a szerzőket, idézzenek fel érdekes történeteket, hogy olvasmányossá tegyék a száraz történelmi adathalmazt. Különleges megközelítést igényelt a két világháború és az államosítás időszakának feldolgozása, hiszen sokak életében törést okozott, tudniillik cukrászfamíliák százai veszítették el országszerte azt, ami az életüket jelentette. A talpra állásra ugyan sor került, de a korábbiaktól teljesen eltérő feltételek mellett.
A 208 oldalas kötethez Wegroszta Gyula cukrászmester kéziratban maradt könyvéből is merítettek, a kapott fotóanyagot pedig két helyi fotográfus, Rusznyák Csaba és Málik István fényképeivel egészítették ki. A korrektúrát Durkóné Illés Bernadett végezte. A kötet kiadója, a Gyulai Évszázadok Alapítvány a helyi önkormányzaton kívül számos vállalkozónak is köszönettel tartozik a felajánlott anyagi segítségért.
Az eseményen a Gyulai Hírlapban öt héten át megjelent cukrászati vetélkedő nyerteseinek is kiosztották a díjakat.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
