Ahogy a szülei elnevezik. Legyen Kismárti, Kisjuli, Kistünde…, mert szeretjük ezt a nevet, olyan, mint anyáé. Mást nem is tudunk hirtelen, egyébként is fiú lesz. Lány lett. Akkor kapkodunk. Így lesz Takács Csilla, Vörös Piroska, Kun Éva Dóra, Kandisz Nóra. De vannak nagyon meggondolós szülők is. Az ajánlott, engedélyezett nevek választékában nem találják meg a születendő legszebbnek, legokosabbnak az őt megillető nevet. Az régies, az népies, amaz ősi, az magyaros. Szerencsére vannak jó angol nevek. Átírva, magyarítva. Dzsesszika, Tifani, Melissza. A bölcsi és ovi még nem gond, de az iskolában már kritikát fogalmazhat meg a leányka a neve miatt. (Főleg, ha csúfolják.) De lehet, hogy csak egyéni ízlése, korán kialakuló egyénisége okán kéri, változtassák meg a nevét. Bürokrácia, pénz, törvény, minden együtt van, lehet. És a lány újjászületik, boldog, sugárzik. Ezt mások is észreveszik…és férjhez megy, és nevet választ. -né lesz teljesen vagy saját nevével együtt. Vagy kötőjellel kapcsolja a férje családnevét, vagy lecseréli a régi családnevét a férjéére. Vagy marad minden a régiben. Aztán megszületik a gyerek. Lány lesz. Gondosan nevet választanak a csöppségnek, amely azonosítója lesz ezen a világon a születési hellyel és idővel együtt. Ja, és az anyja nevével. Az anyja születési vagy leánykori nevével. De a kettő nem mindig ugyanaz. Akkor hogy is hívják hát a lányokat?
