Pályázati pénzek lenyúlása, 2000 milliárdos vagyonvesztés a MÁV- nál, milliárdos sikkasztás a BKV-nál, közbeszerzési csalások az állami cégeknél, botrányok a honvédségnél, a katonai akadémián, az állami erdészetnél. Naponta jönnek újabb és újabb hírek arról, hogy politikai támogatással, vagy szemhunyással milliárdokat loptak, csaltak el a közpénzekből. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ezeken már meg sem lepődik senki. Magyarországon a társadalom ugyanúgy tudomásul vette az állami cégeknél történő lopásokat, mint ahogyan elfogadott a korrupt közigazgatás, vagy éppen az össznépi adócsalás. Ez van, ezt kell szeretni – vallják a jobbérzésűek. A rosszabb érzésűek pedig élnek a lehetőséggel, szemérmetlen módon harácsolják el a pénzeket. A köztől.
Rendkívül tanulságos lenne egy olyan vizsgálat, amely a rendszerváltás óta keletkezett vagyonok eredetét venné alaposan szemügyre. Engem személy szerint igen érdekelne, hogy lehetett százmilliós vagy éppen milliárdos vagyonokat felhalmozni az elmúlt húsz évben tisztességes úton, törvénysértés nélkül.
Ami igazán tragikus, az a politika és a bűnözés összefonódása. Tegyük a szívünkre a kezünket: az utóbbi hónapokban slágernek számító milliárdos lopásokat el lehetett volna követni az állami cégeknél, ha nincs mögötte politikai támogatás? És így van ez a még napvilágra nem került ügyek esetében is. Ha az állami tulajdon esetén csak fele olyan hatékonyan működne az ellenőrzés, mint a magánszférában, ezek a csalások, lopások nem fordulhatnának elő.
A bűncselekmények az elmúlt időszakban olyan nagyságrendben kerültek napvilágra, hogy itt véletlenről már nem lehet beszélni. A magyar politikában elfogadott gyakorlattá vált, hogy a hatalmat gyakorló erő az állami cégekhez delegált emberein keresztül csapolja meg a közpénzeket. Félreértés ne legyen: a hatalom oldaláról nem azért nézik el a törvénytelenségeket, mert nem veszik észre, hanem azért, mert a lopott pénznek csak egy része kerül a tolvajhoz, nagyobb hányadát tovább osztják. Jut a hatalmat gyakorló embernek, s jut a hatalom gyakorlását biztosító pártnak is. Egyébként a rendszer nem működhetne. (Legnagyobb bajban vannak azok a sajtóorgánumok, amelyeknek most a baloldal kampányát kellene támogatniuk, s ehelyett naponta kénytelenek a botrányokat megírni.)
És ne legyenek afelől sem illúzióink, hogy most valamiféle megtisztulás történik. Szó sincs róla. Valami olyasmi zajlik, mint 1945- ben, amikor a várható enyhébb ítéletek érdekében az okosabb nácik kezdtek zsidót menteni. A botrányok meghatározó része úgy kerül nyilvánosságra, hogy néhány bennfentes ezzel akarja megváltani a szabadságát a választások utánra.
Ha három ember autólopásra szakosodik, a lopott autókat szétszerelve három személynek továbbadja, akik az alkatrészeket másik három fő által létrehozott fiktív cégen keresztül kereskedelmi forgalomba hozzák, szervezett bűnözésről beszélünk. A szervezett bűnözés legfőbb jellemzője, hogy több, egymással szoros és rendszeres kapcsolatban álló bűnözői csoport végzi, amelyek célja az, hogy – törvénytelen tevékenységüket lehetőleg törvényesnek feltüntetve – minél nagyobb nyereségre tegyenek szert. A szervezett bűnözés meghatározásának másik fontos eleme az, hogy ezek a csoportok a törvényesség látszatát megtartva próbálják a törvénytelen bűncselekményeiket végrehajtani.
És miről beszélünk akkor, ha egy politikai párt állami cégek élére kinevez kádereket, akik százmilliós, milliárdos nagyságrendben kötnek törvénytelen üzleteket, vesznek fel pénzeket, juttatnak vissza nagy összegeket a párt egyéb prominensei által létrehozott és működtetett társaságokhoz? Nem tudják? Megmondom: leggyakrabban hűtlen kezelésnek. Ha az nem szervezett bűnözés, ami az állami irányítású cégeknél történik, akkor mi?
Hogy valaha lesz változás ezen a téren? Hogy mikor jut túl az ország ezen az időszakon? Hogy lesz-e még értéke tisztességnek és becsületnek a magyar társadalomban? Nem tudom. Csak reménykedek…
