Gyulai Hírlap - Fejszével vágtak rendet a kocsmában

Portugál címmel játsszák immár több évtizede Egressy Zoltánnak azt a nagy sikerű tragikomédiáját, amelyet a Gyulai Várszínház erdélyi hetének nyitónapján, július 31-én a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház mutatott be kétszer is egymás után a Városház utcai Red Hole Music Pubban. A székelyföldi teátrum természetesen nem ide tervezte a darabját, mégis úgy hatott, mintha a premier óta itt adták volna elő.

A Figura másutt is kocsmában játssza Egressy Zoltán színművét, amely ma már világszerte népszerű. Az 1998-as premierje óta szinte nincs olyan színház a magyar nyelvterületen, ahol ne tűzték volna műsora, sőt a londoni Nemzeti Színházban is játszották Dreaming Portugal címmel.

Érdemes megjegyezni, hogy a József Attila-díjas budapesti szerzőnek nem a Portugál az egyetlen felkapott műve, hiszen más darabjai is színpadra kerültek külföldön, például Angliában, Németországban, Ausztriában, Horvátországban, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Romániában. Egressy Zoltán összes eddigi, külföldi és belföldi színházi bemutatóinak száma száz fölött van, olvasom a világhálón.

Kérdés, hogy a Portugál, amelyből film is készült, minek tulajdoníthatóan vette le a lábáról az európai közönséget. Ugyanis nincsenek benne nagy drámai monológok, hatalmas konfliktusok, bonyolult kapcsolatok, rendkívüli fordulatok. Mondhatnók, a színmű egy tejesen hétköznapi történetre épül fel. Talán pont ez a titka? Talán azért szeretjük, mert a saját életünket fedezzük fel benne? Mégis hogyan lehetséges ez? Tudniillik a cselekmény egy világvégi kocsmában bontakozik ki, ahol szinte mindenki alkoholba folytja a bánatát. Ezek lennénk mi?

A helyszín Irgács, az egykori keleti blokk jellegzetes lepusztult faluja, ahová megérkezik a budapesti író (Fodor Alain Leonard), hogy eltöltsön néhány napot a vidéki csendben, egy panzióban, mielőtt elindulna Portugáliába. Önmagában már ez is gyanús a helyieknek, akik nem a templomban, hanem a kocsmában találkoznak, többek között a katolikus pappal (Faragó Zénó), aki a keresztjét a hátán hordja, és aki már annyira sem hisz Istenben, mint az ivócimborái, akik „buzinak” hiszik, pedig néha a kocsmárosnéval is csókolózik.

A hitehagyott Irgácsra a Megváltó igéje helyett a napfényes Portugáliába igyekvő esszéíró hozza el a megvilágosodás, a feltámadás reményét. A jól öltözött, sármos férfi, akit Becének neveznek el, kér egy forró csokit, és ezzel máris gúny tárgyává válik. Az indulatokat azonban hamar lecsillapítja, és még a kocsmárosnő (Bartha Boróka) huszonhat éves lányát, Masnit (Máthé Barbara) is meghódítja, kiváltva ezzel a férjjelölt Retek (Moșu Norbert-László) haragját. Az okozott feszültség végül gyilkosságba torkollik: a bukott rendőr fejszéje lesújt, és véget vet a történetnek, az álmoknak, a portugáliai ígéretnek. Irgács nem mozdul ki a holtpontról, beletemetkezik a halálba.

A véres fordulatig azonban van idejük kibontakozni a vidéki karaktereknek. A falu kocsmájában a település valamennyi lecsúszott figurája megfordul és bemutatkozik. Valódi kelet-európai arcképcsarnokot látunk. A beszédes nevű Sátánné (Tamás Boglár), az elhagyott feleség örökös alkoholmámorban fetreng az asztal alatt, megszólalni képtelen, de ettől még ő is elénekli a portugálok melankolikus dalát, akik az óceán partján ülve siratják el beteljesületlen szerelmeiket.

Csipesz (Kolozsi Borsos Gábor), a falu „üzletembere” Budapestről robbant be az irgácsi közéletbe, miután „feladja az ipart” a fővárosban, és visszatér a taxizásból a semmittevésbe. Hogy pénze legyen, a turmixgéptől kezdve a nyerőgépig mindenfélét a kocsmárosné nyakába varrna. Tipikus csencselő, kinézetre is (jelmeztervező: Pál Alexandra). Övtáskája mellett plüss dobókocka zörög a csípőjén, melegítő felsője, ha nem is suhog, de meghatározza, „belövi” a társadalmi státusát.

Jucika (Pascu Tamara) a Retek-félék jellegzetes, semmibe vett felesége. Nejlonszatyorral a kezében, piros zokniban, cicanadrágban és virágmintás ruhában alakítja a kocsmafilozófust, dobálózik a hangzatos idegen szavakkal, amelyeknek ugyan nem ismeri az értelmét, de tudja, hogy felemelők. Biciklivel érkezik a kocsmába, ahol hitelre iszik, miközben igyekszik magával is elhittetni, hogy minden a legnagyobb rendben van vele.

Reteknek a rend őrének kellene lennie, de úgy tűnik, mindenki közül ő a legerőszakosabb. Valódi surmó, akinek lételeme a kötekedés. Bár a hitványságban, mint kiderül, alatta marad a fővárosi értelmiséginek, aki elcsavarja ugyan a naiv falusi lány szívét, de Portugáliába nem akarja magával vinni. Faképnél hagyja a feleséget is (Szilágyi Míra), aki még az irgácsi kocsmából is hazacsalogatná. A közönség a megcsalt nej és az átvert szerető drámájának lesz a résztvevője, a kocsmaasztalnál azonosulhat és sodródhat a szereplőkkel.

Hogy tartogat-e tanulságokat a Portugál? Nem igazán, de létező, valamennyiünket közvetlenül érintő élethelyzeteket dramatizál. A cselekmény tragikus, az előadásmód komikus, a szófordulatok jók, a szöveg tele van mérsékelt humorral (dramaturg: Máthé Barbara). A Figura Stúdió Színház feldolgozása ezeket az adottságokat többszörözi meg azzal, hogy a természetesség látszatát kelti. A kocsmárosné, hajában a műanyag hajcsattal és az orrnyergébe időnként feltologatott szemüvegével egy közülünk: biztosak vagyunk benne, hogy már láttuk valahol. Hol másutt, mint a legközelebbi kocsmában…

A gyergyószentmiklósiak Portugáljának a zene (Ila Gábor) is sajátos, fontos tartozéka. Élő, kocsmai muzsikát kap a nagyérdemű, mellé énekeseket, hiszen az elvágyódás nótáját a szereplők mindegyike előadja. Köszönjük a rendezőnek, Tóth Árpádnak, hogy ezt kitalálta a publikum szórakoztatására, és hozzáidomította a gyulai helyszínhez a darabot, amelyben nem rekedt meg az idő, mint Irgácson, hanem észrevétlenül elrohant, maradandó élményeket hagyva maga után.