Magyari Barna
Imre bátyám felém szalad
Simonyival séta után
ketten virtuskodtunk Gyulán
ám már rég csak nekem potyog
élet mellé furcsa dolog
tudom bármi kimondható
véremben örvénylik a szó
valahol a főtér alatt
Imre bátyám felém szalad
ahogy lapról járdára lép
Komlóig mennünk épp’ elég
majd a ’48-as utca
ott hol bent a dühét rúgja
bár az emléken sok a lyuk
a személye eszembe jut
s hintázik ódon illaton
mint öntörvényű liliom
Bőrömbe csuknak engem is
Simonyi Imrének
körbejárja a végletet
cipő nélkül a képzelet
de a létben volttól leszig
gyakran hiány kerekedik
folyton a másik oldalon
népes a gyönyörforgalom
ami most itt rám licitál
asszony helyett pár szóvirág
hergel a sors bírja inad
míg a szerelem megvirrad
de ha holnap sincs jobb napod
hogy élsz illőn sirathatod
agglegény-kóros elmebaj
verdesi fejem nagy a zaj
s rögeszmém eléri mindig
Simonyit vagy Szmola Imit*
toronyiránt a régi cél
hol néhány kislány végigmért
naivan habzó agyvizek
helyettük magamnak hiszek
verslábakkal nagyot lépvén
a beteljesülés végén
egy én nem elég csak kettő
az álomhoz is kell erő
szép hölgyeken mennék végig
de gyönyöröm mások élik
ma csupán az ábránd ér el
ettől hullok szerteszéjjel
áll bennem két nő meg egy ül
a szívem tőlük nehezül
s ami lehetne hogyha nyom
megbök a magány szól pardon
a biztatás elkel nekem
hogy mégsem vagyok rossz helyen
az ajtó zárt az ember is
bőrömbe csuknak engem is
*Simonyi Imre 1920. Szeptember 14-én Simonyifalván Szmola Imreként jött a világra. A Simonyi nevet szülőfaluja iránti ragaszkodásul később Gyulán vette fel.
