Fodor György
Mindent megtanítani
Én nem középiskolás fokon
érzem a tanításról: rokon.
Minden nap iskolába menet
a szívem rajtam próbát tehet.
Elmém tudja, el nem fogadom:
sokezren ülünk e vonaton,
kik minden reggel azért kelnek,
tudással töltsék meg a termet.
Kihívás, hivatás, szerelem?
Naponta értelmét keresem.
Órákról szünetekre menni.
Örök pedagógusnak lenni!
Úszni tudok árvízzel szemben,
pad alatt mobil, tűröm csendben.
Biztos megoldást keresgélnek,
sorsomon titkon nevetgélnek.
De én tudom, amit ők még nem,
tanítás útján tudás terem!
Ezért hát epekedve vágyom
minden lelket megjavítani,
mindig mindent megtanítani.
