Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Az Apor-dráma ősbemutatója

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Fodor GyörgyKULTÚRA • 2022. július 05. 15:00
Az Apor-dráma ősbemutatója
A Mindenkinek mindene című darabot mutatták be a Gyulai Várszínházban

A Gyulai Várszínház 59. évadjának első ősbemutatója Dér András rendező Boldog báró altorjai Apor Vilmos vértanú püspök, a Győri egyházmegye főpásztorának életét színre vivő drámája volt.

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

A történelmi tragédia a Gyulai Várszínház és a Győri Nemzeti Színház közös produkciójaként fogant. Aporról korábban még nem született drámai alkotás. Gyulán méltó módon őrzik a „nagy keresztény” emlékét, így Elek Tibor igazgató úr javaslata, hogy legyen egy történelmi dráma Apor életéből, nem volt érdemtelen kérés. A „szegények papja” – ahogy Simonyi Imre nevezte – már életében, 1941-ben elnyerte a Gyula város díszpolgára címet. Gyulán, a Németvároson a Szent József templom körüli teret már 1949-ben kellő bátorsággal, dacolva az elnyomó hatalommal Aporról nevezte el a városvezetés.

Patay László 1987-ben két gyulai templom mennyezeti seccoján, 1989-ben Bakos Ildikó a belvárosi templom külső falának domborművén örökítette meg Aport. Albrecht Júlia festőművész Apor-képe a Gyulai Polgármesteri Hivatal dísztermében található. A plébánia falán emléktábla őrzi nevét, kialakítottak továbbá egy emlékszobát is az Apor-téren, ahol a fáma szerint kihullott vérét ereklyeként őrizték. Mielőtt a róla készült tragédiát elemezném röviden, az élettörténetet osztom meg, hiszen ennek fényében érthetőek a színpadon látott vagy könyvben olvasott jelenetek.

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Apor Vilmos a jobbára Petőfi eltűnésének helyszíneként ismert Segesvárott, szülei harmadik gyermekeként született. Neves erdélyi arisztokrata családból származott, a báró altorjai Aporok sarja volt. Bécsben nevelkedett, apját korán, hatéves korában elvesztette. A kalksburgi, majd a kalocsai jezsuitáknál, végül az innsbrucki egyetem teológia szakán tanult, erősen katolikus szellemben igazi világpolgárrá érett. 1915. augusztus 24-én szentelték pappá, a működését a Nagyváradi egyházmegyében kezdte, majd Gyulán folytatta segédlelkészként és tanárként.

1918-ban nevezték ki gyulai plébánosnak. 26 évesen nagy tekintélyre tett szert, amikor a román katonák túszszedő akciója után, az elfogott gyulai polgárok ügyében Bukarestbe utazott, s az angol arisztokrata származású román királynénál, Nagy Máriánál (a darabot kísérő kisfilmben Molnár Judit) kieszközölte a túszok szabadon bocsátását. XIII. Leó pápa és Prohászka Ottokár nyomán életét az egyház szociális felelősségének elmélyítésére szentelte. Gyermek-ínségkonyhát működtetett, közösségeket hozott létre, látogatta a fogvatartottakat, segítette a szegényeket és a betegeket, templomot újított föl, katolikus lapot alapított. A Tanácsköztársaságban eltörölt hittanoktatásért olyannyira kiállt, hogy azt Gyulán, az általános iskolákban a rendelet ellenére megtartották. 1934-ben a ferences nővérek segítségével családlátogatásokba kezdett.

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

1941. január 21-én győri püspökké nevezték ki. Kijárta, hogy február 24-én, 49 éves korában Gyulán szenteljék püspökké. A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett, sokukat bújtatta vagy a nővéréhez, a Magyar Vöröskeresztet vezető Apor Gizellához küldte. Keményen bírálta és ostorozta a fennálló rendet, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére akár a német, akár a nyilas vezetőkkel szemben, hiszen jól tudott németül. Tiltakozása, kérelmei, a zsidók érdekében küldött táviratai ugyanakkor hatástalanok maradtak.

1945. március 29-én, nagycsütörtökön, Győr ostromának idején mutatta be utolsó szentmiséjét. Március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet katona dulakodás közben három golyóval – amelyek közül egy a hasfalba fúródott – halálosan megsebesítette. Hiába műtötték meg azonnal petróleumlámpa fényénél, de április 2-án – mintegy jelképesen éppen húsvéthétfőn – belehalt sérüléseibe. A vértanú püspök boldoggá avatási eljárásának megindítását gyóntatója azonnal kezdeményezte írásban. Az eljárás 1946-ban indult, de 1949-ben fel kellett függeszteni, csak 1989-ben folytatódhatott, végül II. János Pál pápa 1997. november 9-én avatta boldoggá.

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

A róla szóló darabot Dér András Mindenkinek mindene címmel rendezte meg. A dráma mozaikszerű jelenetei a filmes és a színházi eszközöket ötvözve mutatták be a püspök életének fontosabb történéseit gyermekkorától a haláláig. Kezdő jelenetként egy haláltusájában vizionáló, vergődő ember feküdt a kórházi vaságyon. A nagypénteki traumától a feltámadás hétfőjéig látjuk kibontakozni az élettörténetet. Olyan csavar ez, mint Tolsztoj Ivan Iljicsének időszerkezetében. Számos szituáció villan fel, amelyben összesen 19 + 3 szereplő (4 táncos és egy hegedűs) tűnik fel (ld. a Várszínház színlapján).

A színpadi jeleneteket kísérő, azzal dialógust kialakító kisfilmekben további 9 fő szerepel. Ezek közül kiemelném a gyulai származású Kovács Vandát (szerepe: Molnár Anna), akinek meghívása szép gesztusa volt a rendezőnek. A történetvezetés egy 116 oldalas tragédiát ad (kiadta papíralapon a Gondolat Kiadó; 2022), amelyben a halál és feltámadás kontextusában kreálódnak az élettörténet jelenetei, mind időrendi sorrendben: Gáli József novellái, dr. Cseh Sándor visszaemlékezései, Apor Vilmos naplói, Szolnoky Erzsébet monográfiája és szemtanúk visszaemlékezései alapján. Az I. felvonás 1. jelenete Lázálom, az utolsó a II. felvonás 13. jelenete (!) a Húsvétvasárnap címet viselik. Az I. felvonás a 10. jelenettel ér véget, amely a Baljós árnyak címet kapta, a győri püspöki kinevezés és Gyula elhagyásának pillanatait ábrázolja (korabeli kisfilmen lásd itt).

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Nagyon sokrétegű, rendkívül összetett, pogány-keresztény motívumhálója van a darab ábrázolástechnikájának. A díszlet (Árvai György) egyszerre lehet kripta, de legfőképpen menedékvár, gyulai plébániatemplom vagy győri püspöki palota, feltűnően nagy, eldőlt kereszttel a rendezői bal oldalon. A jelmezek igen didaktikusak: Szűcs Edit figyelt arra, hogy rögtön felismerjünk egy-egy nyilas, orosz vagy német katonát; méltóságos urat vagy hétköznapi polgárt. Mindenképpen érdemes elolvasni a szövegkönyvet is hozzá. Jómagam csak felvillanthatok párat a toposzokból, amelyek segítik a vizuális megértést. Az Aport játszó Bakos-Kiss Gábor hastájékon vérfoltos hálóingben jelenik meg a darab elején és végén, majd szép lassan kerülnek fel rá a ruhadarabok: plébánosi, majd a püspöki reverenda, végül a süveg.

Felöltöztetve és lemeztelenítve is látjuk Apor szellemét, szellemiségét a puritán fehérségtől egészen az arany-bíbor-fekete rangjelzésekig – a fekete-fehér különösen domináns kontrasztban van végig jelen. Keretet ad az is, hogy a gyermek Apor mellett az elején ott áll az anyja (Agócs Judit), a végén pedig úgy látjuk, mint egy Máriát egyszem fia mellett, határozottan pietikus jelenetben. Másképpen látja Aport egykori titkára, Cseh Sándor (Sárközi József), másképp a gyulai piaci árus, Pimeczné (Mézes Violetta), megint másképp a románokkal lepaktáló Márkus ügyvéd (Posonyi Takács László) vagy a zsidó származású barát, Jung doktor (Jáger András). Másképpen viselkedik Aporral a katonai erőt képviselő Wiszt hadnagy (Fejszés Attila), illetve az államtitkár-tiszt (Kurucz Dániel) vagy a nyilas tiszt (Móczár Bence). Folyamatosan jelen van a pogány ős (Ungvári István) is, aki honfoglalóktól örökölt, nemesi ruhában minduntalan figyelmezteti Aport a jövőjére. Meghatározóak a családtagok is az előrehaladásban, pl. az anya mellett Apor Gizella, a nővér (Mihályi Orsolya), aki vöröskeresztes ápolóként is segíti testvérét. Illetve sokkal megrendítőbb, hogy megjelenik Pálffy Sanci (Góg Tamás e. h.), a püspök unokaöccse, aki még csak 17 éves volt, mégis életét kockáztatva a nagybátyja elé ugrott és ugyancsak három golyót kapott. 

A társadalom széles rétegével érintkezett a főhős, a legegyszerűbb osztálytól (pl. Klári avagy radikális lány: Kucskár Kamilla e. h.; Taxisofőr: Bródy Nórbert; Rendőr: Pörneczi Attila) a legmagasabb rangig (pl. Főispán: Maszlay István; Hercegprímás: Török András) szót értett mindenkivel. Ahogyan a rendező fogalmazott: „Apor Vilmos mindenkinek mindene volt. A szeretetben nevelkedett, szeretetet adni képes emberek nagyságával élte az életét, önzetlenül és elhivatottan.” Egyetértek a várszínházi felhívással is: „Ezt nemcsak gyulaiaknak kell látni!” Apor valóban egyetemes emberi értékeket képviselt, szintúgy meghatározó pálya- és példakép lett számomra!

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)