Gyulai Hírlap - Kowalski meg a Blanche a cseresznyéskertben

A vágy villamosa New Orleans egyik vegyes etnikumú negyedében játszódik, ahová váratlanul megérkezik a jobb napokat látott tanárnő, Blanche du Bois (Takács Katalin). A Vágy nevű villamossal jött látogatóba Stella húgához (Bohoczki Sára), aki férjével, a lengyel bevándorló Stanley Kowalskival (Rába Roland) lakik itt. Blanche előkelő, sikeres dívaként vonul be a szerény lakásba, ahol alkalmi ruhákban vedeli sógora whiskyjét.

Stanley, a nyers és szókimondó férfi, a gyenge idegzetű, finomkodó nővel nem fér össze, amiből számos konfliktus adódik. A letűnt fénykor romjaiba kétségbeesetten kapaszkodó Blanche ugyanis titkokkal, tragédiákkal és hazugságokkal teli múltat vonszol maga után, Stanley pedig módszeres kegyetlenséggel fog hozzá, hogy ezt a múltat ellene fordítsa.

Az ismeretlen család szenvedélyes történetét Tennessee Williams, a 20. század legnagyobb amerikai drámaíróinak egyike írta a magányról, életstratégiákról és élethazugságokról. A színmű hatalmas színpadi sikert aratott, szerzője Pulitzer-díjat kapott érte 1947-ben. Az első és leghíresebb filmfeldolgozását 1951-ben forgatták Elia Kazan rendezésében, Vivien Leigh és Marlon Brando főszereplésével.

A Budaörsi Latinovits Színház értelmezésében A vágy villamosa kegyetlen nyomozás egy megbántott törékeny lélek múltjában. A mélyebb rétegek megértéséhez nem árt tudni, hogy Tennessee Williams kedvenc szerzője Csehov volt, ezért megpróbált amerikai szempontok alapján írni egy Csehov-darabot. Ezt úgy oldotta meg, hogy erőteljesen állította szembe művében az életet és az ember karakterét. Színművében Blanche-sal szembefordulva jelenik meg a vadállatinak nevezett férfi, Stanley, aki a nőkben hol brutális erotikus vágyat ébreszt, hol gyűlöletet.

Hogy Csehov nyomdokaiban járva érdekesebb legyen a képlet, A vágy villamosába a szerző beleírta áldozatként és ütközőpontként a férfi barátját, Mitchet (Ilyés Róbert) és a nő húgát, Stellát is, majd az így kapott konstrukció köré kerekített egy Cseresznyéskert-víziót, egy valamikori birtokot és egy életmódot. Ebben a keretben válik a darab az érzékeny ember tragédiájává, a modern ember egyre reménytelenebb napi küzdelmévé a brutalitással, az erővel, a pénz hatalmával, mindazzal, ami képes megsemmisíteni az élet lélekemelő finomságait, az irodalmat, a kultúrát.

Tennessee Williams írói bravúrja abban is tetten érhető A vágy villamosában, hogy a történet mérlegét nem billenti egészen a boldogságra vágyó főhősnő, Blanche javára, hanem mindvégig érezteti, bizonyos fokig a támadóan fellépő sógornak, Stanleynek is igaza van, hiszen talán tényleg a családját, a feleségét védelmezi a zavart, izgalmat, kétségeket keltő Blanche-sal szemben.  

Pedig Blanche nem szándékosan kelt zavart és izgalmat. Egyszerűen csak a vágyálmaiban él, a képzelt és kívánt boldogságban, amelynek határai között újraéli fiatalságának eseményeit. Kikezd a közelébe kerülő férfiakkal, fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt, még Stenleyvel is flörtöl, mígnem a születésnapján a sógor haza nem küldi egy ajándéknak szánt buszjeggyel.

Blanche életének két megrontója van, mindkettő férfi. Az egyik az első nagy szerelme, aki öngyilkos lett, miután kiderült, hogy homoszexuális, és Blanche ezért undorítónak találta, valamint Stanley, akiből érthetetlen módon vált ki agresszivitást. Ez a gyűlölet odáig fajul, hogy a sógor megerőszakolja, majd elviteti egy pszichiáterrel. A lejtőn akkor indul el megállíthatatlanul Blanche, amikor Stenley megfosztja a méltósággal viselt álarcától, amely mögé a realitás elől menekült, így az számára védőpajzs.

Ördög Tamás rendezése semmit sem vesz el Blanche szerepének fontosságából, sőt ráirányítja a figyelmet. Takács Katalin megmutatja a megfakult szépséget, eljátssza a tehetetlen gyöngeséget, álmaiban a költészetet, eszmélésében a rémületet, a sebzett emberi lélek végső kétségbeesését, tisztán, elegánsan és megindítóan.

Blanche mellett eltörpül a húg, az áldott állapotú Stella jelentősége. Őt Bohoczki Sára alakítja, megőrizve a szereplő drámabeli derűjét, tisztaságát, emberségét. Szerepformálása hitelesíti a rendezői elképzelést. Rába Roland Stanleyje az írói utasítás szerint a „díszes hímmadár hatalmával és büszkeségével” él a színen. Erős, kíméletlen, féktelen. Ilyés Róbert Mitch félszegségét, esetlenségét ábrázolja. Páder Petra (Eunice), Fröhlich Kristóf (Steve), Sas Zoltán (fiatalember), Juhász Vince (Pablo) és Bregyán Péter (orvos) biztosan teremti meg karakterét Kiss-Vígh Emőke hétköznapi jelmezeiben és Izsák Lili piros-fehér díszletei közt, amelyek a tisztaság-romlottság kettőségét jelzik.

A vágy villamosa Hamvai Kornél fordításában költészet és valóság kényes egyensúlya. Ezt megtartva mélyített a drámán új színházi eszközökkel a budaörsi társulat előadása, és lett méltó befejezése a Gyulai Várszínház idei Világirodalmi Klasszikusok Fesztiváljának.