Feri bácsi kedvenc rendezvényének a húsvét előtti gyulai kolbász- és sódarmustra számított, ahol zsűrielnökként pontozta a versenydarabokat
A húsvéti terített asztal élvezetei hagyományosan minden családban a sonka, kolbász és a tojás hármasa köré szerveződnek. Mi lehet egy, a kolbászkészítést mesteri fokon űző család esetében, ahol ez nemcsak az ünnep, hanem a mindennapi munka része is?
A 87 éves gyulai kolbászkirály, Dékány Ferenc családjában mindig is nagy hagyománya volt a húsvéti sonka- és kolbászfőzésnek, amit Feri bácsi a mai napig kedves és különleges emlékként őriz.
– Az ünnepi asztal igazi díszének a sonka számított házi tormával és húsvéti kaláccsal – mesélte a kolbászkirály. – A főzés előtti napon beáztatott sonkát másnap annyi órán át főztük, ahány kilót nyomott a hús. A hosszú főzést követően a sonkát a levében hagytuk kihűlni, aminek köszönhetően csodálatosan puha és omlós végeredményt kaptunk. A sonka levében pedig akár 50 tojást is megfőztünk, mert ebben megfőzve különleges ízt kapott az is. A nagypénteken záruló böjt után pedig végre megkóstolhattuk a kolbászt is. Nemcsak a főtt kolbászt, hanem a füstön beérett vastagot is, amit ekkor vágtunk meg először. A locsolkodóknak és persze, magunknak is. Ezeket a családi hagyományokat nem csak fiaimnak, immáron unokáimnak is továbbadtam.
Hajdanán a füstölt vékonykolbászt főzték meg a húsvéti terített asztalra. Feri bácsi elmondta, a vékonybél volt a több, abba került jórészt a kolbász, a fodrosba a hurka, és volt a vakbélbe töltött kolbász, amit Dorkának vagy Palkónak hívtak, tájegységtől függően.
– Húsvétkor hajdanán az ünnepi asztalról a húsleves, a töltött káposzta, az alma és a dió sem hiányozhatott – emlékszik vissza Feri bácsi.
– Ma az ünnepi asztalra kitűnő édességek és mesteri hidegtálak is kerülnek. Mindezek természetesen kolbásszal, sonkával, házi tormával és tojással. Az ünnep varázsát természetesen akkor és ma is az teszi teljessé, hogy együtt van a család, találkozunk a rokonokkal, ismerősökkel, jókat eszünk-iszunk, beszélgetünk. Szerencsére ez a mai napig megmaradt, ezt szeretem legjobban az ünnepben.
Számunkra a kolbászkészítés nemcsak munka, hanem szenvedély is. Jó érzés, hogy azt látjuk, hogy a kolbászaink egyre több húsvéti asztalon is ott vannak, és egy kicsit mi is hozzájárulunk az ünnep szebbé tételéhez.
