Forrás: intezet.nori.gov.hu
Felavatták Erkel Ferenc felújított síremlékét szeptember 30-án, a zene világnapjának előestéjén a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben.
A Nemzeti Örökség Intézete (Nöri) által felújíttatott, 2001 óta védett síremléket 1904-ben állíttatta a Budapesti Filharmóniai Társaság. A bronz domborművet Kallós Ede (1866–1950) szobrászművész készítette.
Rónaszékiné Keresztes Monika, a magyar zenei nevelésért felelős miniszteri biztos a Fiumei úti sírkertben tartott megemlékezésen rámutatott: Erkel Ferenc meghatározó szerepet töltött be a magyar nemzeti opera megteremtésében. Szilárd keresztény hitét kilencedik operája, az István király jelzi, halhatatlan életművének koronája pedig nemzeti imádságunk, a Himnusz – fogalmazott.
Forrás: intezet.nori.gov.hu
Móczár Gábor, a Nöri főigazgatója kiemelte: a Hunyadi László és Kölcsey Ferenc Himnuszának megzenésítése a nemzet zeneszerzőjévé tette Erkel Ferencet. „Erkel tehát Petőfihez hasonlóan, a maga eszközeivel, zeneszerzőként, a magyar szabadságharc egyik legfontosabb szereplője lett, a nemzeti identitás és függetlenség egyik legjelentősebb képviselője” – húzta alá.
Zámori Ida, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Kollégium igazgatója hangsúlyozta: a Gyulán született zeneszerző „életművével és személyiségével teremtette meg azt a kultuszt, mely a Fehér-Körös menti alföldi kisvároska arculatát is meghatározza”.
Mint kifejtette, Erkel életműve arra világít rá, hogy a felnövekvő generációnak minden lehetőséget meg kell adni a művészet, a zene, a kultúra és a tudomány befogadására. Csak ezen tudás birtokában lesznek képesek a körülöttük lévő világ értelmezésére – tette hozzá.
Forrás: intezet.nori.gov.hu
A megemlékezésen a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar adott koncertet Dénes István Liszt-díjas karmester és Somogyváry Ákos karnagy vezényletével.
A sírnál koszorút helyezett el Rónaszékiné Keresztes Monika, Móczár Gábor, Zámori Ida, valamint az Erkel Ferenc Társaság nevében Somogyváry Ákos elnök és Dézsi János alelnök, az Erkel Ferenc NKft. nevében Szappanos Gábor, az Erkel Ferenc Vegyeskar nevében Perlaki Attila és a gyulai önkormányzat nevében Szákné Bajnai Zsuzsánna.
(Zámori Ida beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük – a szerk.)
***
Tisztelt Megjelentek!
Emlékezni gyűltünk ma össze Erkel Ferencre, a magyar romantika zenszerzőjére, a nemzeti opera megteremtőjére, a zongoraművésze, a karnagyra, a Zeneakadémia igazgatójára, a zenepedagógusra.
Gyulaiként, az Erkel Ferenc nevét viselő gimnázium egykori diákjaként, pedagógusaként, intézményvezetőjeként ért az a megtiszteltetés, hogy neve, személyisége, életműve előtt tisztelegve emlékezzek városunk szülöttéről, példaképéről.
Az ember életének két sarokpontja a születés és az elmúlás. Hogy a kettő közötti időben, tudunk-e maradandót alkotni a késői korok számára, a szorgalmunkon, tehetségünkön, a kitartásunkon múlik. Erkel Ferenc munkássága kiváló bizonyíték erre.
Hogy mit jelent nekünk, gyulaiaknak Erkel Ferenc? Az 1810. november 7-én Gyulán született alkotó életművével és személyiségével teremtette meg azt a kultuszt, mely a Fehér-Körös-menti alföldi kisvároska arculatát is meghatározza.
Mit jelent ez az Erkel-kultusz Gyulán? Már a szülőházában ott érezzük a jelenlétét. Talán fülünkbe súgja, hogy egész életünkben kötelességünk magyarnak, embernek lenni és maradni. Az Emlékház termei között sétálva megjelenik előttünk az „öreg mindenes” szelleme, aki meséivel és dallamaival kápráztatta el a gyermek Erkelt. Egy koppanás. Talán a sakktáblán egy lépés. Talán egy újabb sakk vagy matt? A gyermek, aki imádott sakkozni, győzött.
A Jókai utcán áthaladva elérünk a nevét viselő térre, ahol megkondulnak a harangok. A Százéves cukrászda falai mesélnek a régmúlt időkről. Megszólítják a szobrot, amely a távolba néz. Talán gondolkodik, nézi a ma emberét, az embert, aki ma is büszke nemzeti imánk megzenésítőjére, a magyar nyelvű opera megteremtőjére.
Mintha a távolból zene szólna. Elindulunk a hang irányába. A vár szomszédságában álló Almásy kastélyból szűrődik ki a muzsika vagy talán az öreg fa alól, ahol a Bánk bán dalszövegét írta. Leülünk egy padra. S ahogy oldalra nézünk, Erkel Ferenc üdvözöl bennünket. Megköszönjük neki a ránk hagyott életművét, szellemiségének maradandó bizonyítékait, azt, hogy szülővárosának, egy egész nemzetnek jelentett és jelent követendő példát, melyet a 21. század emberének tovább kell örökítenie, hogy méltó legyen nagy elődjéhez.
Tisztelt Emlékezők!
Kölcsey Parainesisét idézve tudjuk jól, hogy „sok út visz magasra. Lángerő kevésnek adatik; azonban minden egészséges lélek hosszú szorgalom által más tudományát, tapasztalását, példáját magáévá teheti”. Erkel Ferenc életművével tehát azt a feladatot jelöli ki számunkra, hogy a felnövekvő generációnak adjunk meg minden lehetőséget a művészet, a zene, a kultúra és a tudomány befogadására, hiszen csak ezek birtokában lesznek képesek a körülöttük lévő világ értelmezésére.
E feladat végrehajtása mindhalálig kötelességünk marad.
