Gyulai Hírlap - Kálmán-napi nyűglődés

A történet középpontjában két pár áll (Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya, valamint Szabó Domokos és Földeáki Nóra), akik a címszereplő névnapját jönnek össze megünnepelni. A látogatás a másik fél részéről ürügy arra is, hogy segítséget kérjen ügyes-bajos dolgaiban, a sztori kibontakozása során pedig kiderül, hogy mindenkinek vannak problémái, ráadásul az ezermester Ernő (Gelányi Imre) is tovább bonyolítja a szálakat.

A bonyolítás talán mégsem jó szó, a történet ugyanis nem bonyolult: adva van két család, amelynek tagjait teljesen hétköznapi dolgok foglalkoztatják, mint például az, hogy hogyan írassák át a gyereket egy jobb iskolába, de felbukkan a boldogtalanság, a titkok, a párkapcsolati problémák és a hűtlenség témája is.

A triviális témafelvetések láttán joggal jut eszünkbe Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című műve, amely színdarabként indult, majd film lett belőle, később pedig elnyerte a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, teljes joggal. A filmről itt írtunk korábban.

A Kálmán-nappal az a probléma, hogy habár a témái hétköznapisága miatt gyakorlatilag mindenki talál valamit, amivel azonosulni tud, egyszerűen unalomba fullad. Nevetünk a poénokon – már amelyiken –, együtt érzünk a szereplőkkel, hiszen akár mi is lehetnénk azok, de az Ernelláék Farkaséknál ezerszer jobban és ügyesebben nyúlt ezekhez a témákhoz, a megvalósítás pedig még legalább annyit nyomott a latba, mint a mű többi értéke.

A kamarateremben bemutatott darab azonban nem tud ezekkel a lehetőségekkel élni, a megvalósítás pedig – bár ez nyilván az előadás helyének adottságaiból is adódik – közel sem volt tökéletes. A terem közepén „elhelyezett” színpad és a körben elrendezett székek miatt elkerülhetetlen volt, hogy néhány részletet ne lássunk, de tény, hogy erősítette az érzetet, hogy a szereplők közt ülünk, továbbá az akusztika sem volt tökéletes.

A témafelvetések legnagyobb problémája – de ez csak személyes vélemény – a hétköznapiságuk volt. Az ember – legalábbis én – nem azért megy színházba, hogy a nap mint nap szembekerülő gondokkal találkozzon ott is, de ha az adott darab mégis ezek köré épül, akkor legalább olyan legyen a megvalósítása, mint a kamaraterem elmúlt héten bemutatott darabjának, a Megyek utánad című előadásnak, amely szintén hétköznapi témát tálalt, de bravúros körítéssel.

A színészekről nem lehet rosszat mondani: a gárda nagy része ismerős a Kristály Glóbusszal díjazott filmből is, mindenki tökéletesen hozza a szerepét, működik a szereplők között a kémia, néhány dialógus pedig igazán kiemelkedően lett mind megírva, mind előadva.

Összességében a Kálmán-nap egyáltalán nem lenne rossz darab – nem is az –, az egyetlen gond, hogy létezik egy Ernelláék Farkaséknál című előadás és film, amely borzasztóan magasra rakta a lécet.