Senkit sem akartam fenyegetni azzal, hogy „folytatása következik”, de az álmom nem ért véget júniusnál. Júliusi „látomásom” egy vitával indult: valamilyen autóversenyre készültek a szervezők, és épp azon vitatkoztak, hogy a tavalyi győztesnek hány széket kell biztosítani. Álmom egyik szereplője 1 széket javasolt, a másik viszont ragaszkodott a 3 ülőalkalmatossághoz. Érvelése szerint a Paliknak kettő (becézett Pál többes számban), a Lacinak meg egy kell, tehát Palik Lacinak így jön ki a három. Már azt hittem, hogy agyrázkódásom van, de a verseny folytatódott. Gazdagabb lettem egy rendkívüli bölcsességgel, melyet az egyik csapat szerelője osztott meg velem: A tartalék kocsi rögtön lerobban, ha az autó, minek pótlására használják, felmondja a szolgálatot. Megkérdeztem az egyik versenyzőt, hogy miért jobbak a négykerék-meghajtású járgányok. A négykerék-meghajtás haszna csak az, hogy sokkal elhagyatottabb helyeken akad el velük az ember – hangzott a válasz. Ekkor – nagy dudálással, teljesen feldúlva – behajtott álmomba egy másik sofőr. Kiugrott a kocsiból és csak ennyit ismételgetett: „A fekvőrendőr igazi. Volt!” Arról pedig az egyik biztonsági őr okosított ki, hogy soha nem akkor lopják el a kocsit, amikor szól az autóriasztó. Az autótolvajok csendben dolgoznak. Végül – ha emlékezetem nem csalt – Szalay Balázs nyert Karda Erik és Palik László előtt.
Az augusztusi kép egy réges-régi REM-ek nostradamusi jóslat – oly sok év utáni első helyes – megfejtésével indult, és a XI. pART-ról szólt. Ez a jóslat – mert álmomban jóslatként tűnt elő e dalocska - a mai magyar gyermekek számára is jól ismert formában maradt fenn, mégpedig az alábbi szöveggel: A pART alatt, a pART alatt (Egyértelmű utalás az augusztus eleji eseményre!) Három varjú kaszál, három varjú kaszál. (Ez nagyon pontos, aprólékos utalás a 3T formációra, hisz a kasza erősen hasonlít a T-re!) Róka gyűjti, róka gyűjti, (Ez az idei győztes Mórocz Tibor Attila Dél-Alföldi FEKETE-Körös-LYUK című kiáltványa gyűjtögető jellegét jósolta meg már sokszáz évvel ezelőtt!) Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti. (Ez pedig eltéveszthetetlenül Erdődi Ferenc Vilmos és Ócsai László fényhárfás és szúnyogriasztós csoda-valamijét nevezte meg oly sok esztendeje!) Eddig voltak fenntartásaim Nostradamus kapcsán, de ez a vitathatatlanul precíz és egyértelmű jóslat cáfolni látszik kétségeimet…
Úgy tűnik, hogy szeptemberből a Békés Megyei Vadásznap ragadta meg leginkább tudatalattim grabancát – legalábbis a REM fázisban -, hisz ezzel kapcsolatosan „jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat”. Az NREM alvás alatt tudtam meg, hogy egy legutóbbi, angol tudósok által végzett ötvenéves vizsgálat szerint a "vegetáriánus" egy ősi indián eredetű szó, melynek jelentése: "rossz vadász". A Várnál láttam, ahogyan egy vevő éppen terepszínű vadásznadrágot keresett egy árusnál, azt tudakolva, hogy van-e nekik. Mire ez volt a válasz: Naná, hogy van, de nem találjuk. Volt viszont helyette igazi nyúlszőr kalap. És miből lehetett tudni azt, hogy igazi? Ha egy vadász a közelébe ment, azonnal felborzolódott rajta a szőr. Ugyanitt láthattam a világ legokosabb vadászkutyáját is – a rossznyelvek szerint ezt a címet azzal érdemelte ki, hogy ahányszor a gazdája felemeli a puskáját, az eb azonnal egy fa vagy más fedezék mögé bújik. Hallhattam egy családi beszélgetést, midőn az előző napi hatalmas viharra hivatkozva az egyik vadász már előre arra vonatkozó alibit gyártott a feleségének, hogy lehet, hogy ma éjjel nagy vihar lesz. Ha időben jössz haza, drágám, akkor nem - nyugtatta meg az asszony az urát. Végül, de nem utolsósorban az egyik vadász megkérdezte tőlem, hogy szerintem mi az, ami zöld, sok tojása van, és szépen énekel. Nem tudtam, még ötletem sem volt, de Ő megadta a választ is: vadászkórus! Azt gondoltam, kuszább már nem lehet az álmom, de ekkor álmomban elolvastam, hogy az álmoskönyv szerint vadászról álmodni szerencsét jelent. És valóban, ez minden bizonnyal igaz, hisz szerencsére átlibbentem egy októberi történéshez.
Ez egy komoly, egészségügyi témájú írás volt, diákok életmentő képzéséről, egészségügyi szűréséről, de a korábban olvasott viccek itt is más irányba terelték a dolgok folyását. A kórházi kacsa nem álhír – tartja népi bölcsesség, így aztán rögtön a legnépszerűbb téli sport jutott eszembe: a hosszútáv-fűtés. És hogy miről, hát az ilyenkor szokásos köhögésről. Álmomban egy orvos dicsérte meg éppen betegét, hogy mennyivel szebben köhög, mint előző nap. Naná – válaszolta a páciens -, hiszen egész éjszaka gyakoroltam. Innen továbblépve egy orvosi rendelő képe került elém, ahol éppen egy monológ fültanúja lehettem. A betegét vizsgáló doki szólt így a pácienséhez: Azt hiszem, csinálnunk kéne egy EKG-t. Igen, azt hiszem, ezt kell tennünk. Nekem sikerült szereznem egy kapcsolási rajzot, maga meg szerencsére elektroműszerész! Innen egy műtőbe libbentem át, ahol épp befejeződött az operáció. Sőt az orvos befejezte az eszközök számbavételét is, majd elégedetten ennyit mondott: Megnyugodhatunk, Nővérke, nem varrtunk bele semmit a beteg hasába. Nővérke! NŐVÉRKE!!! Szerintem semmiképpen sem a kórházi kajáról jutott eszembe az olajfinomító, de egyből beugrott a kapcsolódó poén is: Olajfinomítás? Olajfinomító? Ekkora butaságot és ekkora pazarlást! Már vagy 100 éve finomítják, és még mindig borzalmas az íze ... Utam innen egy fogorvosi rendelőhöz vezetett, ahol ezt hallottam: Jók a fogaid, Laci! Tudom, de nagyon-nagyon sárgák! Tudnál ajánlani valamit? Némi szünet után: Talán egy szép, barna nyakkendőt … Kezdtem elveszíteni a fonalat, így – talán védekezésképpen – álmomban egy pszichiáter rendelőjét pillantottam meg, ahol éppen tartott a beszélgetés, az orvos a páciens civil foglalkozására kérdezett rá, majd miután megtudta, hogy egy autószerelő a betege, lazán csak ennyit mondott: Akkor, kérem, feküdjön a pamlag alá! Valószínűleg álombeli visszaeső voltam, mert hirtelen visszapottyantam egy korábban vizionált kórterembe, ahol csapatnyi egészségügyis állt körbe egy ágyat, melyen egy férfi el-elcsukló hangon azt ismételgette, hogy „Vizet! Vizet!”. Ekkor odalépett hozzá az egyik fehérköpenyes, és így szólt hozzá: Elnézést, hogy kijavítom, de nem vizet, hanem vizit! Végül – szinte sugallatként - megvilágosodott számomra a hosszú élet titka is: A világ legegészségesebb dolga a születésnap. Minél több van belőle egy embernek, annál tovább él. Apropó, tudják-e, mi van a dublini kórház szülészeti osztályának faliújságjára kiírva?
Válasz: Legfrissebb íreink! Ez itt, már nekem is sok volt, próbáltam felébredni, de nem sikerült. Arra viszont elég volt a kísérlet, hogy egy novemberi hír kiragadjon az egészségügyi viccek egyre szorosabb gyűrűjéből.
Ebben a hónapban a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. (leánykori neve Művelődési Ház/Központ) által tervezett és/vagy szervezett programokról jelent meg egy írás, legalábbis erre emlékezett ekkor tudatalattim. Beúszott a képbe egy komolyzenei koncert, ahol éppen egy virtuóz nagybőgős játékát csodálhatta meg a közönség. Volt köztük egy kisfiú is, aki láthatóan nagyon unta már a produkciót, majd édesapjához fordult: Apa! Ha a bácsi elfűrészelte a kis szekrénykéjét, akkor hazamehetünk végre? Utána saját lakásunk tűnt fel előttem, ahogyan éppen vendégségbe érkezik hozzám egy Tyrannosaurus Rex, majd kisvártatva megérkezett Hamlet is. Na, volt nagy dínóm, dánom. Téren és időn át egyből Moszkvában teremtem, hogy megtudjam, hogy köszönti az ottani színházi ruhatáros az érkező férfinézőket. Nagyon egyszerűen csak így: Jó napot Ivánok! Bocsánat, de az álom nem kíméli a kedves olvasókat sem. Idézhetném a postások időtlen és bölcs jelmondatát is: „Soha ne add fel! Soha ne add fel! Csak ha meggyőződtél róla, hogy elég rajta a bélyeg és pontos az irányítószám!” A következő, amire emlékszem, egy Piroska és a farkas mesejáték néhány szép jelenete, melyet a farkas egy – mindannyiunk számára reményt adó – ihlettel és bölcsességgel átitatott mondata zárt: Mindenkiben van valami jó. Bennem például Piroska – mondta az ordas.
December talán jobb lesz – hittem, de ez (is) csak elérhetetlen álom maradt. Találkoztam egy biológussal, aki kiokosított, hogy az emberekben tévkép él a méhekről. Valójában a méhek nem is olyan szorgosak, mint hisszük, csak nem tudnak lassabban zümmögni. A Méz- és Mézeskalács Fesztivál mellett ekkorra tehető a szilveszteri bulik időszaka is. Álmomban a több filmben is Rocky-t alakító Stallone egy dublőre is megjelent. Ki kellett volna találnom a nevét, de nem sikerült, így hát megmondták: Pótszilveszter. Bármely meglepő, de visszapottyantam a Mézfeszthez, melynek része volt egy Országos Postagalamb Fesztivál is. Egy informatikus ismerősöm mondta - munkájától kissé feldúlt idegállapotában – álmomban, hogy a vezeték-nélküli kommunikáció utoljára akkor működött megfelelően, amikor az adatokat még galambok továbbították. Szerencsémre - s bizton állíthatom, hogy a Kedves Olvasók legnagyobb szerencséjére is – ekkor felébredtem egy hangos petárda-durranásra. Eltűnődtem mindazon a sok zagyvaságon, amit összeálmodtam. Azt megállapíthattam, hogy egészséges is volt, meg környezetbarát is mindez. Hogy miért? Hát Önök mit mondanának ennyi zöldségre? És hogy álmomból levonható-e valami tanulság. Természetesen: Aki nem tud úszni, az ne másszon fára, mert elüti a villamos...
